Rész,  Fezejet

 1  1,      I|           berlini kiejtéssel, s ha olykor a hajós kapitánynyal szóba
 2  2,      I|           s bóbitájával játszik.~ ~Olykor leszáll a hosszan aluvókhoz
 3  3,     II|           le a hallgató vidékre.~ ~Olykor elnyúlt kiáltás hallik a
 4  3,     IV|       szagot s ellepték a mezöket. Olykor büzhödt posványokon kellett
 5  4,     II|             szórakozott volt, - ha olykor a tükörbe tekinte, meg-megdöbbent,
 6  4,    III|            óta szeretem. Szerelmem olykor az őrjöngésig ragadott;
 7  6,      I|      vetettek az ablakfüggönyökre. Olykor neki hevült ifjak s lenge
 8  6,      I| megőrüléstől. S ha mégis előjöttek olykor a rettegett, az álomijesztő
 9  6,     II|        obligát csodálók bámulatára olykor batist kendőjét az elefántcsont
10  6,    III|          zajos tülekedést, melyből olykor egy egy hangosabb puffanás
11  6,     VI|            a fél eget elfoglalták; olykor egy egy villámtól megszakitva.
12  7        |         mely a csendes rengetegben olykor megszólamlik: panaszos kiáltás,
13  7        |       hozza.~ ~Ily lélekállapotban olykor naphosszant elbolyongtam
14  7        |   egyhangúan vágott alá a vidékre, olykor a villám nyilalt át az elsötétült
15  7        |         Kezdék lefelé bocsátkozni. Olykor egy kő gördült meg lábaim
16  7,   VIII|          még most is ha elsötétül, olykor előmbe áll, mint egy világló
17  7,    XII|          testvértelenűl, kopaszon. Olykor nehéz füst üli ormait, mit
18  7,    XII|            nem jött érte.~ ~Alatta olykor meg-megrángatózott a sebhelyes
19  7,    XII|         még nem mondta ki nevét.~ ~Olykor éjnek éjén fölver álmaimból,
20  7,    XII|             soha hulláma nincs. Ha olykor a sziklapartról e tóba letekintek,
21  7,   XIII|  közeledtét e szomorú angyalnak.~ ~Olykor önkénytelen megborzadok,
22  8,    III|            a szél elmarad mögötte, olykor hosszas füttyentése hallik,