Rész,  Fezejet

 1  1,      V|        vagy énekes, akár súgó: a mire szükség van; értek a festészet
 2  1,     VI|          hurkák által boldogult, mire észrevettem magamat, nekem
 3  1,     VI|         De nem juthattam szóhoz, mire ő elkezdé, mennyire csodálatosan
 4  1,     VI|         messze, s meglehet, hogy mire mi megyünk, már akkorra
 5  1,   VIII|     statusa polgáraivá felvenni? mire ő sajátkezü válaszában felelt,
 6  1,   VIII|       embereknek feleségül adna, mire ő azt válaszolta, hogy még
 7  1,     XI|       együtt meg fogjuk áldozni; mire nézve nagy tüzet rakott
 8  1,    XII| egymással a zöld asztal mellett, mire én azt találtam kiszalasztani
 9  2,    III|         elaludt; s késő dél volt mire fölébredett. Legelső, mit
10  3,     IV|     kiáltva egyes éber seressan, mire a férfi óvakodva hajtotta
11  4,     II|          lennie arannyal.~ ~- Ah mire gondol?~ ~- Az öreg Planchet
12  5,    III|    tesszük ezt a tapasztalást; a mire azt szokás mondani: „nézd
13  5,     IV|       kiáltással kiugrott rajta. Mire oda tekintettek, már kivül
14  5,      V|         szitokkal telni meg.~ ~- Mire vártok még? Ez a vér többet
15  6,      I|   megóvják a gondolkozástól, s a mire az vezetni szokott, a megőrüléstől.
16  6,     II|     azzal magukra hagyta őket, s mire a terem tulsó oldalához
17  6,     VI|         kezdett folyvást esni.~ ~Mire Diaz a legközelebbi faluhoz
18  7        |          A völgy igen mély volt. Mire a kiálló szikla alá juték,
19  7,      I|         állatnak megadja a föld, mire szűksége van; az embert
20  7,    XII|    ezredekig járták meg ez utat, mire visszatértek, az örökkévalóságból
21  8,     II|        köddé, fehér habbá törve, mire leér. A sötétben csak a
22  8,    III|       állati hangot szólt hozzá, mire a fenevad, nyöszörgve, meghunyászkodva