Rész,  Fezejet

 1  2,     II|       jelétért, melyet egy gyermek lelke még remélni sem bír, nem
 2  3,    III|            felhői közt elkárhozott lelke bujdosó maradjon világ romlásaig;
 3  4,    III|           megrendülne hajthatatlan lelke, de meghalunk asszonyom,
 4  4,     IV| ellenségének sem soha, kinek magas lelke még az apró emberi gyarlóságokat
 5  4,      V|        állitását.~ ~- Hazudott, de lelke rajta. Nem védem magamat
 6  6,      I|      emberi hang, mely szétriassza lelke kisérteteit? Csöndes volt
 7  6,      I|  Megszabadulni”! lebegett álmatlan lelke előtt.~ ~ ~ ~
 8  6,     II|      arczán, melynek vonalain szép lelke látszott honolni. A szelid
 9  6,     II|       megőrül, együtt kisérte szép lelke; arcza fehér volt, mint
10  6,     II|        volt fordulva, minden lélek lelke után repült. Nem egy ifju
11  6,     II|         hazatérő hintaja.~ ~Kiknek lelke nem fél a magánytól, ismerik
12  6,    III| megkisértse az útat visszafelé?... Lelke elveszté bátorságát....
13  6,     VI|           vágtató lovag csak saját lelke napfényes gondolatjait látta
14  6,     VI|       derültebb gondolatokkal volt lelke belől elfoglalva, mint hogy
15  7        |         joga az embert gyűlőlni, s lelke borújában keresni a magányt,
16  7,    III|       örökké tartó álmokat alunni, lelke pedig elbujdosik, mezitelen,
17  7,     IX|           tán csak az embernek van lelke ennyi állatok közt? Egy
18  7,     IX|            hogy minden lénynek van lelke a világon.... nézd: e virág
19  7,      X|            kicsuknák innét, kiknek lelke piszkos, elrongyolt öltözetet
20  7,     XI|         hideg lény, sem szive, sem lelke, de megtudta szánni a siralom
21  8,     VI|       beszélte az emberi hangokat, lelke szemei felnyiltak, az állati
22  8,     VI|      elragadó, termete bájos, csak lelke nincsen; egy vadállat emberi