Rész,  Fezejet

 1  4,     II|          vagyok azt hinni, a mit a kapus mondott, hogy tele kell
 2  6,    III|                           III.~ ~A kapus szobájában voltak még ébren.~ ~
 3  6,    III|        vastáblái be voltak téve. A kapus egyedül beszélgetett feleségével,
 4  6,    III| Megszámláltad a kimenöket? kérdé a kapus.~ ~- Mind egy lábig, felele
 5  6,    III|          mint a mennyi bejött.~ ~A kapus boszús arczfintorgatással
 6  6,    III|            Nem lehet neki, szólt a kapus, ravaszul alákonyitva mozgékony
 7  6,    III|        kérdé sátáni mosolygással a kapus.~ ~- Valami jó ujság? valami
 8  6,    III|        semmit. Monda lehangoltan a kapus. Nem ér semmit.~ ~- De hát
 9  6,    III|      kiálta rá felétartott órral a kapus.~ ~- Lehetetlen! kiálta
10  6,    III|   elálmékodva. De hát hol van?~ ~A kapus feleségére nézett: ne hogy
11  6,    III|   csengetést hallott, s elhagyta a kapus páholyt. A két monstrum
12  6,    III|             Pukkadj meg! mormogá a kapus, mindannyiszor felijedve
13  6,    III|          le kell lőni. Rikácsolá a kapus.~ ~- Megálljatok! kiálta
14  6,    III|            ki ez az úr? dünnyögé a kapus.~ ~- Azt én tudom. Senkinek
15  6,    III|               Ha úgy van, felelé a kapus szemtelen meghunyászkodással,
16  6,      V|    előcsoszogott nagy alázatosan a kapus, s reszketve nyitá fel az
17  6,      V|          hogy emlékezel-e rám?~ ~A kapus látva, hogy nem eszik meg,
18  6,      V|         kenyeremen hiztál meg?~ ~A kapus hátratántorodott ijedtében. „
19  6,      V|               Hol a feleségem?~ ~A kapus reszketett, mint a nyárfa
20  6,      V|        gróf vette el mindenét?~ ~A kapus szemei zavarodtak, forogni
21  6,      V|            Kérem alássan, hebegé a kapus.~ ~- Ne szólj közbe, ficzkó!
22  6,      V|          is. A feleségem, felelt a kapus egy a szögletben reszkető