Rész,  Fezejet

 1  1,    VII|      Csak akkor álmodom magam haza, s ha ilyenkor fölébredek,
 2  1,      X|   gondolataim viszik lelkemet haza, éjjel álmaim. Nem élünk,
 3  1,     XI|      szived van. Azért hogy a haza szegény, ott kell-e azt
 4  1,     XI| idegen országban s koldusok a haza földén. Elég ugy-e, ha a
 5  1,     XI|       támad is a világ! Eredj haza, s ha nem tudsz egyebet
 6  1,    XII|    német szóra küldött gyerek haza szökik falujába, akként
 7  1,    XII|    kérdi: mért nem megyek hát haza? -~ ~De már azt nem cselekszem,
 8  1,    XII| lelkem meghajol! Nem tagadom, haza akarok menni én is, mert
 9  1,    XII|       megrendül erre a szóra: haza! mert nem kell az élet,
10  1,    XII|      folyna tej és bor, mégis haza mennek, bárha otthon meg
11  3,    III|  ingatva sárral dobált fejét, haza kell mennem, mert meg vagyok
12  3,      V|  alkonyodó ég piros felhőin s haza térő fejér nyájain legelteté
13  3,      V|      eszét.~ ~Késő éjjel jött haza az örmény, hosszasan beszélt
14  5,      I|     és kisasszonyaival menjen haza a falujába kapálni, engedelmeskedni
15  5,    III|    ura mindennap hordhat neki haza a nagy dáridókból k ö r
16  5,      V|       a többiekét. Rohanjatok haza! Ragadjatok kaszát, ásót,
17  8,      I|     nem szokta bántani, hanem haza viszi kölykei közé, s magáénak
18  8,    III|     soha nem látott vad viszi haza kölykeinek eledelül.~ ~A
19  8,    III|  erdei leánynak, hogy eressze haza anyjához, soha sem lesz
20  8,    III|   Köszönöm jó vad leány, hogy haza hoztál anyámhoz, ha apám
21  8,     IV|      az erdő szélére, s onnan haza bocsátá.~ ~Esténkint körül
22  8,     VI|   valami vad állat elragadta, haza vitte kölykeinek, a medvekölykek