Rész,  Fezejet

 1  1,     VI|       hogy csengettem? orditék reá, reszketve a méreg miatt. -~ ~
 2  1,   VIII|       mindenféle tüske rajzolt reá, csizmáinkon nehéz volt
 3  1,   VIII|  Valóban regényes, feleltem én reá, csak hogy nálunk az ilyen
 4  1,      X|        otthon előttem. Gondolj reá, mit tennék akkor, ha azokat
 5  2,     II|     néztek az oltárra, hanem ő reá.~ ~Az öreg Rynn Tamás ekkor
 6  4,     II|       mely onnan visszatekinte reá - halvány búbánatos képe
 7  4,     IV|        észrevevé a mindenünnen reá néző szemeket, fülig elpirúlt,
 8  4,     IV|       gyászt és nyomort hozott reá. De volt ellenkezőleg Monce
 9  4,     IV|  sejtettem, hogy szükség lehet reá; im vegyék önök vizsgálat
10  4,     VI|  illetődés jele nélkül tekinte reá. Arcza hideg, fehér maradt,
11  4,     VI|   ijedelmes sikoltással ismert reá az emberre és karjai közé
12  5,     IV|     Azt elviszem. Emlékezzetek reá ti mind, hogy egy kést elvittem
13  5,     IV|  másikban a fáklya. Mindenki ő reá figyelt e pillanatban; és
14  6,     II|        lángja viszfényt vetett reá, szemeiből brilliantvillámok
15  6,     II|       hosszú pillanatot vetett reá; felfohászkodott, s midőn
16  6,    III|    közül sápadt arcz tekint le reá. Iparkodik elolvasni a zászlóra
17  6,    III| legalább hat ölnyi mélység vár reá.~ ~Szétnézett.... Hogy segithessen
18  6,    III|      szemmel, elképedve bámult reá. Egy élő emberreli találkozás
19  6,    III|    egyszerre minden szegletből reá; tolvajt kiáltozva.~ ~Serena
20  6,     VI|        a lónak egy század volt reá nézve, minden lépésével
21  8,     II|      minden mosolyogni látszik reá; hirtelen elsimul arczáról