Rész,  Fezejet

 1  1,      I|   ismerőimet. Nem kivánom, hogy rám gondoljatok, mert az csak
 2  1,      V|       Az ajtót becsukni! ordita rám egyszerre tizenkettő, a
 3  1,      V|      hogy vigyen el engemet is, rám sem hallgatott; később megláttam
 4  1,   VIII|       oly különös hatással volt rám, hogy valahányszor elaludtam,
 5  1,     XI|   hozzád közel, mert betegséged rám ragad. Engem oda vont magához
 6  2,    III|     szivemet!.... El! - ne nézz rám! Feketék szemeid mint a
 7  2,    III|         arczomat, ne ismerjenek rám!.... Ah! Agathodaemon! Agathodaemon!....~ ~
 8  3,      V|         végtelenül elváltoztam, rám ismert, megtudták, hogy
 9  4,    III|     távozott.~ ~- Emlékezzék ön rám, ha nagyon fog szenvedni,
10  4,      V|      forditá előle. Ön nem akar rám emlékezni. Pedig a megjövendölt
11  4,      V|      sem fenyegetései nincsenek rám hatással. Ha igazat mond
12  6,    III|   szinte sirt. Maguk azt bizzák rám: hogy lessem ki, nem szerelmes-e
13  6,    III|         Sietnem kell. Vigyáznak rám, valamit vettek észre.”~ ~
14  6,      V|        felelj: hogy emlékezel-e rám?~ ~A kapus látva, hogy nem
15  6,      V|         hát arról nem emlékszel rám, hogy kenyeremen hiztál
16  7        |  szerencsémre, e műtét nem volt rám bizva. Legalább is lábbal
17  7        | százszorta félelmesebben hatott rám, mint a fejem fölött mennydörgő
18  7,   VIII|       nagy sötétkék szemeket, s rám tekinte velök.... Hajh e
19  7,    XII| letekintek, iszonyú arcz tekint rám vissza onnét ijesztő rémtekintettel,
20  7,    XII|        vonható titkos ujj mutat rám, felém fordúlva, bárhova
21  8,     VI|       körülmények, mik e titkot rám nézve veszélyessé tevék,