Rész,  Fezejet

  1  1        |                           VÁNDOROLJATOK KI!~ ~A nagy világon e kivül
  2  1        |                  Szivet cseréljen az, a ki hazát cserél~ Tompa.~ ~
  3  1        |                 Tompa.~ ~ Vándoroljatok ki... -~ ~Ha a sziv mitsem
  4  1        |                 senkit és semmit többé, ki utánatok itt marad, - akkor...
  5  1        |                  akkor... vándoroljatok ki.~ ~Hisz mi az a hon? Föld,
  6  1        |           éltéhez van kötve? - utasitsd ki ez érzelmet szivedből s
  7  1        |             akár nincs?~ ~Vándoroljatok ki! Adjátok el földeiteket
  8  1        |                földeiteket akárkinek, a ki legjobb árt ad értük, hadd
  9  1        |              született.~ ~Vándoroljatok ki. A ki ebben nem érez egyebet,
 10  1        |        született.~ ~Vándoroljatok ki. A ki ebben nem érez egyebet,
 11  1        |                 az éghajlat változását, ki visszatekinthet a határról,
 12  1        |              vállalkozó magyar hazafié, ki egy tisztújitás alkalmával
 13  1,      I|            ismerős volt mindenki előtt, ki vele egyszer összejött,
 14  1,      I|         könyveket olvas, miket az előtt ki nem állhatott; velünk csak
 15  1,      I|      legfájósabb érzelmeket választotta ki, melyek szivemben a hazátóli
 16  1,      I|      cabineomban s nehéz szivvel mentem ki a födözetre, s mig szemeim
 17  1,      I|         meglepetve láttam, hogy az most ki van egészitve.~ ~Idegen
 18  1,      I|         egészitve.~ ~Idegen kéz vonásai ki igazgatták mindazt, a mit
 19  1,      I|           kegyelettel nyúlt a képhez.~ ~Ki mentem Gézát fölkeresni.~ ~
 20  1,     II|              hanem azoknak ott), hogy a ki embernek született, annak
 21  1,    III|                a m e h a m e h á n a k, ki en passant mondva egyike
 22  1,    III|                  a hol tudniillik a fák ki vannak vágva) az emberi
 23  1,    III|          napokban szinte háborunk ütött ki a szomszéd l e g w a n o
 24  1,     IV|      olyanformán érezzük magunkat, mint ki valamit otthon feledett,
 25  1,     IV|            uralkodó fájdalom mindazokat ki nem törülné belőlük.~ ~Engem
 26  1,     IV|             elhagyott, mint az irlandi, ki ha elsülyedve látná azt
 27  1,     IV|               én irigylem annak sorsát, ki otthon a börtön levegőjét
 28  1,     IV|                világ csodálja a rómait, ki karját égeté el; ők sziveiket
 29  1,     IV|                 el; ők sziveiket égetik ki, de hasztalan, mert a sziv
 30  1,     IV|                 atyám az elnöknél volt, ki igen kedvező ajánlatot tett
 31  1,     IV|               helyett azon kegyet kérte ki magának, hogy félrevonulhasson
 32  1,      V|      belefagyott a hang, s az egypár, a ki még győzte magát pálinkával,
 33  1,      V|                káromkodott, pítyergett, ki hogy fért egymástól.~ ~Az
 34  1,      V|                 ez a gyöngy athmosphera ki ne szaladjon innen, a mi
 35  1,      V|      szerencsésen conglomerálódott.~ ~A ki ezt kiállja, az a viz alatt
 36  1,      V|               fiatal menyecske volt az, ki férjestől Amerikába vándorolni
 37  1,      V|               pedig Jancsin nevetett, a ki négy kéz láb mászott ha
 38  1,      V|         phlegmatice monda:~ ~Az a nő, a ki az éjjel tengeri betegségben
 39  1,      V|               felé állt:~ ~Az Istenért, ki innen, a hajó feneke lyukat
 40  1,      V|           másikat, s azon meg ereszszék ki s mérgesen hasra feküdtem.~ ~
 41  1,      V|                A födözeten dolgozott, a ki még mozdulhatott, a vitorlaköteleket
 42  1,      V|         szállott.~ ~Ő volt az utolsó, a ki elhagyta a hajót; a mint
 43  1,      V|                engem; az bizonyos, hogy ki akartak dobni a hajóból,
 44  1,     VI|             tudósitás neked Amerikából, ki immár Niagara zuhatagokról
 45  1,     VI|      álmélkodással vettem észre, hogy a ki minő tálat elfoghatott,
 46  1,     VI|              vellát, azzal szétfeküdvén ki az ablakba, ki a székekre,
 47  1,     VI|             szétfeküdvén ki az ablakba, ki a székekre, úgy hogy a lábai
 48  1,     VI|                nagy rubrika a gyomor, a ki tehát utánam akar jőni,
 49  1,     VI|                 állót, meg egy inast, a ki ételt hordani, ruhát tisztitani,
 50  1,     VI|             megtudta, hogy én vagyok, a ki a szállást fölvettem, maga
 51  1,     VI|                 szoba a padláson nézett ki.~ ~Ez itt igy szokás, magyarázá
 52  1,     VI|                elfoglalva. -~ ~Mit? hát ki itt az ur? én-e vagy kend? -~ ~
 53  1,     VI|              lementem a szobámba.~ ~Még ki sem fujhattam magamat, midőn
 54  1,     VI|             békebiró lakára hajtattunk, ki is igen szivesen fogadott
 55  1,     VI|                leültetett, kérdezé hogy ki és mi vagyok?~ ~Mondám,
 56  1,     VI|                még kevésbbé tudta, hogy ki legyek hát voltaképen? utóbb
 57  1,     VI|              egy uniformisos legénynek, ki által megvert inasom elő
 58  1,     VI|                franczia, citoyen Kurcz, ki ezelőtt tiz évvel vándorolt
 59  1,     VI|             ezelőtt tiz évvel vándorolt ki, azóta városokat épitett,
 60  1,     VI|                 csoda dolgokat olvastam ki, s miket lemásoltattam,
 61  1,    VII|           Rózához.~ ~Uj-Telep, 184-~ ~A ki azt hiszi, hogy Amerika
 62  1,   VIII|                 még a folyóviz sem megy ki.~ ~Elindulásunk előtt egy
 63  1,   VIII|            néhol hasoncsuszva jutottunk ki a tömkelegből, folyvást
 64  1,   VIII|            voltunk csigázva ugy, mint a ki várat ostromolt.~ ~Attól
 65  1,   VIII|                 rendesen másképen ütnek ki a valóságban; én is nyári
 66  1,   VIII|                voltak tetovirozva, bőre ki volt hánytatva kék zöld
 67  1,   VIII|             lakirozva, annak alapszinét ki nem találhatám, de vonásai
 68  1,   VIII|                alsó ajka egy csigahéjra ki lévén feszitve, szépen lenyult
 69  1,   VIII|             magát a szeretett hitessel, ki akkor aztán leszállt a tehénről
 70  1,   VIII|               itt egy csomóban lakunk), ki régóta azon rögeszmével
 71  1,   VIII|        követhettük őket. -~ ~Hát öcsém, ki feji meg ezeket a marhákat?
 72  1,   VIII|             valami, ha a status madarai ki nem eszik a vetést, vagy
 73  1,   VIII|         országot igérnél neki sem lépne ki az ajtón.~ ~E mellett iszonyu
 74  1,   VIII|                aztán majd a kórság töri ki, vagy megszagol valami virágot,
 75  1,   VIII|             téve. Bot nélkül a szobából ki sem léphetek, s a házam
 76  1,   VIII|                 léphetek, s a házam elé ki nem lehet ülnöm töltött
 77  1,   VIII|              házam körül, minden órában ki kell lövöldöznöm az ablakon,
 78  1,   VIII|              talált fel.~ ~Egész nyáron ki nem birtam pusztulni a scorpióból
 79  1,   VIII|            gyujték, hogy majd megnézem: ki osztja fekhelyemet? s nagy
 80  1,   VIII|                innen legalább hermetice ki van zárva minden külső állat.~ ~
 81  1,      X|                e szavakat mondja kívül: ki van itthon Székiek közől?~ ~
 82  1,      X|                neveztük, boldog volt, a ki melléje ülhetett közőlünk.
 83  1,      X|                 valami a szivet, mint a ki nem sirhatott köny. Nincs
 84  1,      X|    meggyógyitani minket, idegen földön: ki tudna ott pihenni?~ ~Kezünkbe
 85  1,     XI|               hogy az orrát sem üthette ki az ember a szobából.~ ~Ilyen
 86  1,     XI|              hideglelésből gyógyitottam ki, a mi itt mindennapi dolog,
 87  1,     XI|                  bemutatva a vadembert, ki köröskörül szépen ki volt
 88  1,     XI|         vadembert, ki köröskörül szépen ki volt pingálva sáfránynyal
 89  1,     XI|                 be, inték a kaczikának, ki szavaimat megértve kinyult
 90  1,     XI|         bevezette a nekem szánt mátkát, ki merőben hasonlitott nénjéhez,
 91  1,     XI|                már innen, ha ut vezetne ki ebből az országból, de soha
 92  1,     XI|           kérdezve:~ ~Miért vándoroltál ki?~ ~Jobb hazát kerestem,
 93  1,    XII|             menteni nem is, de legalább ki akarom magyarázni magamat.~ ~
 94  1,    XII|              embert, - kérdé tőlem, - a ki legkeményebb ellenségeivel
 95  1,    XII|               jutalom helyett önt ezért ki fogják nevetni? gunyolni? -~ ~
 96  1,    XII|                 bánom aztán, nevessetek ki, gunyoljatok ki, mégis jobb
 97  1,    XII|              nevessetek ki, gunyoljatok ki, mégis jobb mint ha megsiratnátok.~ ~
 98  1,    XII|    viszontlátásig!~ ~- ~ ~Vándoroljatok ki! -~ ~ ~
 99  2,      I|                tejút fehéren emelkedett ki a sötétkék égből, a félhold
100  2,      I|                    az özvegyasszonyról, ki a kis házat lakta, s a szép
101  2,      I|               lakta, s a szép leányról, ki szülőjétől megszökött, s
102  2,      I|                nem zöldül, nem virágzik ki tőlök, áldatlanúl járják
103  2,      I|              mozgatja a szél. A kormány ki van facsarva helyéből, a
104  2,      I|         meghalni nemtudó kisértetnek.~ ~Ki a repülö hollandival találkozik:
105  2,      I|              halálos sárgahideglelés üt ki hajós népe között, de valami
106  2,     II|               Néha aztán megforditva üt ki a dolog. Nyugtalan élet
107  2,     II|             Nyugtalan élet fogadja azt, ki nyugodt halálra várt; siratatlan
108  2,     II|                 várt; siratatlan halál, ki a boldog életet remélte.~ ~
109  2,     II|                torzítva visszásan ütött ki rajta; mosolygásától éppen
110  2,     II|            mosolygásától éppen elfutott ki hozzá szokva nem volt. És
111  2,     II|               egy élő lénynek támadnia, ki mind azon élvet, melyet
112  2,     II|                  férjül választani azt, ki mellett a szívben egy hang
113  2,     II|              melyből isten sem szabadit ki, mert az megcsufolása az
114  2,    III|              belőle, iszonyuan megőrül; ki meg szagolja, elszáradnak
115  2,    III|                elszáradnak tagjai tőle; ki hozzá ér, teste undok lessz
116  2,    III|                undok lessz és fekélyes; ki megkóstolja, kínok között
117  2,    III|                egykor angyalok olvasták ki reggeli imájokat, s mint
118  2,    III|                 i n e i k ú t, melybe a ki letekinte, saját élete legborzasztóbb
119  2,    III|     phantasticus álmai mutatnak elő.... Ki még nem ismeri ez indulat
120  2,    III|                ismerje azt meg soha; de ki szivében ez igézetes méreg
121  2,    III|            oltármalaszt férje szivében, ki hosszu életének vég alkonyán
122  2,    III|           élveit ismerni. -~ ~Embernek, ki teljes életében sanyaru
123  2,    III|                legapróbb szeszélyeiért, ki helyzetének ujdonszerü ragyogásában
124  2,    III|                 sohajai, nem kerülheték ki szűntelen aggódó férje figyelmét. - „
125  2,    III|              érdekelte s szemei gyakran ki voltak sírva.~ ~Rynn Tamás
126  2,    III|              eltanulta már ennek nevét? Ki ő? Kétségektől kínozva álla
127  2,    III|              énekelni és felkaczagott. „Ki ez az Agathodaemon” kérdé
128  2,    III|                nyájosan mosolygó arcza, ki őt fölkelteni jött. A bájosan
129  2,    III|               nem piruló arczczal állta ki férje szilárd kemény tekintetét. „
130  2,    III|               Oly nyugodtan aludt, mint ki angyalok felől álmodik.
131  2,    III|            ilyen sötét lenni? nyissátok ki az ablakot, vagy gyujtsatok
132  2,     IV|               egy gyászba öltözött nőt, ki éjet és napot viraszta a
133  2,      V|                népség állta őket körül, ki kaczagott, ki álmélkodott
134  2,      V|               őket körül, ki kaczagott, ki álmélkodott rajtok, némelyek
135  2,      V|             harmadát elölte.~ ~Igy jár, ki a röpülő hollandival találkozik.~ ~
136  2,      V|               lehete látni esténként, s ki iránt a köznép ösztönszerü
137  2,      V|            átkait nem merte meghallani. Ki ez átok közől egyet meghallott,
138  2,      V|           megkérdeni, hogy nem vetett-e ki a tenger holttesteket a
139  2,      V|          suttogva mondá: a feleségemet, ki tőlem szeretőjével megszökött.....~ ~
140  2,      V|                tündéres zöld madár ült, ki éles, messzecsengő hangon
141  3,      I|           lángot okádott alá a féregre, ki réműletében elfelejté hogy
142  3,      I|         leányomat; és azt a hű barátot, ki nyomort és üldözést együtt
143  3,      I|                 és üldözést együtt állt ki velem. Hol, merre hányja
144  3,     II|               csuklája alól tekintgetve ki az őrzött határszélre.~ ~
145  3,     II|                 g h á z.~ ~Mindenkinek, ki a határon átköltözik, itt
146  3,     II|                  mig az utolsó lakót is ki nem ölte belőle, s parthosszant
147  3,     II|                 és borszeszben mosattak ki; még az erszényben hordott
148  3,     II|                 vesztegintézetben ütött ki; - az nap meghaltak négyen,
149  3,     II|              mintegy hatvanan lehettek; ki győzött volna azoknak külön
150  3,     II|             Képtelen erőszakban mutatja ki hatalmát a láthatlan elem,
151  3,     II|             tetejét.~ ~Ugyanekkor fútta ki lelkét az utolsó beteg az
152  3,     II|              sír, az agg nő aluszik.~ ~„Ki él még itt?” hangzik mogorván
153  3,     II|               súgva az ismeretlentől; - ki vagy te?”~ ~„Én a vesztegintézeti
154  3,     II|            valakinek lenni a világon, a ki téged szeret; nem igaz?”~ ~„
155  3,     II|              itt kell maradnia. - „Vigy ki innét, szólt nyugtalankodva
156  3,     II|          kapaszkodott.~ ~„Nem nyithatom ki ajtódat, mert a kulcsok
157  3,     II|                  a más világra!”~ ~„Hát ki van még élő e lakban?~ ~„
158  3,     II|                  vagy a dámvadat verték ki erdejéből s azt üldözik.” -~ ~„
159  3,     II|               hogy megszabaduljon. Lova ki van fáradva, egy jól irányzott
160  3,     II|           hoznak. „Száz tallér annak, a ki visszahozza!”~ ~Az üldözött
161  3,     II|               annak ablakaiból teljesen ki lehete venni.~ ~„Isten irgalmazz!”
162  3,     II|                mely a menekülőt üldözé, ki ereje végfogyatékával egyedül
163  3,    III|          szemébe halálos ellenségednek, ki koldús botra jutott miattad;
164  3,    III|          bizományilag alpénztárnokának, ki régi lelki és testi barátja
165  3,    III|          Tömérdek körlevelet bocsátának ki utána, minek következtében
166  3,    III|                számára egyetlen lyánya, ki igen szép lyány volt, imádott,
167  3,    III|             gyönyörűsége mindenkinek, a ki ismeré; később pedig szobalyány
168  3,    III|               ajtót s inasaival vetteté ki a szemtelent, ki koldús
169  3,    III|                vetteté ki a szemtelent, ki koldús létére elég vakmerő
170  3,    III|             nőtelen férfi fogta pártul, ki az időtől fogva igen czifra
171  3,    III|           apjánál becsületesebb embert, ki teljes életében oly szilárd
172  3,    III|                lelkű volt volna mint ő; ki megőszült fejével a tömlöczben
173  3,    III|                 mindene volt; testvére, ki büszkesége volt, kedvese,
174  3,    III|               büszkesége volt, kedvese, ki által üdvözültnek hitte
175  3,    III|                 elátkozottal eltemetve. Ki hinné: mennyi kisértet lakhatik
176  3,    III|      találkozott egy ősz öreg emberrel, ki egy gödröt ásott, saját
177  3,    III|                annak az ősz embernek, a ki maga ásta meg magának a
178  3,    III|                 világ romlásaig; ha az, ki oka volt apja halálának,
179  3,     IV|              éjjen át alunni, és szemei ki voltak sírva.~ ~„Alugyál
180  3,     IV|               és a jó istent emlegetve, ki őt magához vette.~ ~Szegényke,
181  3,     IV|                 hagyjuk ugy itt, mint a ki magát akasztotta fel, mondj
182  3,     IV|           vállain vitte át a gyermeket, ki lassanként kezde annak szomorúan
183  3,     IV|              mint egy völgytorkolatából ki értek, tünt föl előttük
184  3,     IV|                  hogy könyei csordultak ki rája.~ ~A lyánka kezdé észrevenni,
185  3,     IV|            magyarhoni számüzött vagyok, ki szökve jöttem át a határon
186  3,      V|                 volt a szép leány neve, ki akkor 16 éves lehetett és
187  3,      V|        gyönyörüsége volt mindenkinek, a ki ismeré. - Maga a helytartó
188  3,      V|                 buzgó és rendületlen. - Ki hinné? ez ember négy év
189  3,      V|                arczképet engedve látni, ki bajusz és barkó nélkül,
190  3,      V|             milly közel van az hozzá, a ki azt nagyon is jól tudja.~ ~
191  3,      V|                  elvagyok veszve’. -~ ~„Ki akar bántani?” kérdé az
192  3,      V|               Dánielt kért általadatni, ki ezelőtt négy évvel ide átszökött.
193  3,      V|                 stamboli ferman azonnal ki küldé a keresőket, hogy
194  3,      V|                 Török polgárt nem adnak ki más státusnak s ez csak
195  3,      V|              itt ablakom alatt, válassz ki két gyors paripát aklainkból, -
196  3,      V|            haraggal rohant elő az apa. ,Ki volt az? utána! - orditá
197  3,      V|          veszettül - lovat ide, utána a ki mozdulni tud!’ Hirtelen
198  3,      V|            Gábor átka betelt. Az ember, ki miatt apja börtönre vettetett,
199  4        |              szivből, ember a szóból.~ ~Ki volna olly merész, hogy
200  4,      I|                 földalatti istenségnek, ki előtt meghajól a királytól
201  4,      I|           oltárát; valahol háború ütött ki, s a papirok egy nap alatt
202  4,      I| legbotránkoztatóbb volt Monce ur arcza, ki az érkezett hióbpósta után
203  4,      I|                 vagyok. Holnap reggelig ki kell mondanom bukásomat.~ ~-
204  4,      I|        túlélheti azt, ha gyilkosság sűl ki rá, ha felesége megcsalja,
205  4,      I|                      S a halállal aztán ki vannak elégítve a hitelezők.~ ~-
206  4,      I|               elégítve a hitelezők.~ ~- Ki a rágalmazók.~ ~- Tehát
207  4,      I|             tegnap eltemetett halottat, ki termetre és hajára nézve
208  4,      I|                kézben lesz s a legelső, ki zajt fog ütni vele, én leszek,
209  4,      I|             hátulsó kapuján kisurranni, ki onnan egy mellékutczába
210  4,     II|            szobaleányát, hogy nézze meg ki jő. Az kevés idő mulva visszatére,
211  4,     II|               kincset bizni.~ ~- De hát ki tudja azt? Mi oka lehetne
212  4,     II|              egy szó volt megkezdve, de ki is törülve, a porzó letörlése
213  4,     II|                  a porzó letörlése után ki lehete venni, hogy a kitörölt
214  4,     II|               tartalmu irata fölött.... Ki ez a Tonners? E nevet először
215  4,     II|                 bocsássák be a segédet, ki már az ajtó előtt csiszolta
216  4,     II|                vegye magához, elégitsen ki mindenkit, a ki követeléssel
217  4,     II|               elégitsen ki mindenkit, a ki követeléssel áll elő.~ ~-
218  4,     II|               körűle minden gondolat.~ ~Ki volt az? - Mit akart? -
219  4,    III|                csupán egy ember maradt, ki valahányszor munkaterhes
220  4,    III|            elegáns férfit pillanta meg, ki őt igen ismerős üdvözlettel
221  4,    III|                És ha mégis volna ember, ki lelkét, vagyonát, életét
222  4,     IV|             alig volt Párisban ember, a ki nem ismerte volna, haláláról
223  4,     IV|                 s minél tiszteltebb az, ki általa illetve van, a tömeg
224  4,     IV|           fenyegető alakú gyanúvá nőtte ki magát, hogy a hatóságok
225  4,     IV|          éleseszű captiosus ember volt, ki csodálatos műélvezettel
226  4,     IV|                jelentéktelen alakjával, ki midőn észrevevé a mindenünnen
227  4,     IV|               egy férfit onnan kijönni, ki sietve haladt végig az utczán
228  4,     IV|                 a vádlott magaviselete, ki a helyett, hogy férje gyilkosait
229  4,     IV|       irodájából egy férfi távozott el, ki onnan Moncené asszony lakására
230  4,     IV|            Ismeri-e madame azon embert, ki amaz éjjel önnek egy aranynyal
231  4,     IV|                    Nem is gyanitja hogy ki lehet?~ ~- Még eddig nem
232  4,     IV|                  érzé, hogy senki sincs ki védni tudja, de érzé azt
233  4,     IV|                 egy foltot nem találni, ki jóltevője volt a legutolsónak,
234  4,     IV|          jóltevője volt a legutolsónak, ki hozzá folyamodott, s nem
235  4,     IV|                állítani, másnap bukását ki kelle mondania; ő sajátkezűleg
236  4,     IV|          tisztán maradjon, s ha lesz, a ki kérdeni fogja halála okát,
237  4,     IV|                 Galonne esetére vissza, ki magát széngőzzel fojtotta
238  4,     IV|               ebből sehogy sem az tünik ki, hogy a két alak egy és
239  4,     IV|                arcza egy gonosztevőnek, ki birái előtt áll, ily szemeket
240  4,     IV|           legiszonyatosabb bűnt. Annak, ki egész életében tiszta volt,
241  4,     IV|              egyhangú helyeslésben tört ki... És valóban Angelika arcza
242  4,     IV|           gyülevész hangos tapsban tört ki. Éljeneztetve hangzék szájról
243  4,     IV|           Védenczét diadal közt kisérte ki a nép.~ ~Csak egy maradt
244  4,      V|                 nem találok. Azon ember ki e levelet irta, valami pokolbeli
245  4,      V|           valami pokolbeli lélek lehet, ki oda akar vinni, hogy megtagadjam
246  4,      V|                 a Tonners valaki lehet, ki tán irántam, vagy férjem
247  4,      V|                elvenni egy nő hirnevét, ki teljes életét e hirnév tisztán
248  4,      V|             gyermeksége óta lakott, s a ki midőn szavainak magyarázatára
249  4,      V|                felel, azután megszökik? Ki áll jót arról, hogy ez ember
250  4,      V|                akár melyik nőcselédtől, ki azt megláthatta, kitudni?
251  4,      V|           Taillard megállva a nő előtt, ki arczát félre forditá előle.
252  4,      V|              elé hivatott.~ ~Börtönőre, ki nagy részvéttel látszék
253  4,      V|               arcza lángvörösre gyuladt ki.~ ~Az elnök szólitására
254  4,      V|            kezdő betűjével van emlitve. Ki Mr. Tonnersnek Monce meggyilkolását
255  4,      V|                tudta volna valaki: hogy ki az a Mr. Tonners?~ ~- A
256  4,      V|               előttem e bűntitok miatt: ki kelle azt mondanom. Bűnös
257  4,      V|               midőn az ő fejére mondták ki a halált, embertársa életét
258  4,     VI|                  s akkor nincs Isten, a ki megszabaditson többé.~ ~-
259  4,     VI|              függtek a másik elitélten, ki halványan, fehéren állt
260  4,     VI|          meredve bámultak rá az alakra, ki mintha a sirból támadott
261  4,     VI|            szivből, ember a szóból.~ ~A ki adja az életet, az adhatja
262  5,      I|             belőlük, ott van a gazda, a ki ügyel az apró bárányokra,
263  5,      I|              sem nyerhetett ellene. Még ki is nevették a kiknek panaszkodott,
264  5,     II|                 leánykát látott állani, ki nem hunyta le előtte nagy
265  5,     II|             érkezett meg a kastélyba, a ki ott rögtön otthon látszott
266  5,     II|               jut, akkor kocsikázhasson ki.~ ~Most tehát a gróf tudtára
267  5,     II|         könyörtelenűl letépett virágra, ki oly korán elhervadt, elpusztult,
268  5,     II|               beutazott franczia említ, ki visszatértében egész sor
269  5,     II|          többiekkel együtt szemei elől. Ki tudná, hogy mi lett azután
270  5,    III|         vadszülöttet le birta győzni; a ki aztán, ha jól megkorbácsolták,
271  5,    III|              keresztet vetett magára, a ki közel járt hozzá.~ ~Az ember
272  5,    III|              úgy hagyták elfutni, ott a ki leűlt kártyázni, egy űlő
273  5,    III|               tőle, hogy az a megváltó, ki egykor a jeruzsálemi főtemplom
274  5,    III|               napok hosszú rende; pedig ki tudja, nem volna-e jó hallgatniok
275  5,    III|           megűtni, mondván, amen, amen! Ki tudja, van e mindazok számára,
276  5,    III|          jegyezve a jövendők könyvében? ki tudja, nem a legközelebbi
277  5,    III|             minden uraknak ura előtt?~ ~Ki gondolt volna most erre?
278  5,    III|        kénytelen volt őt dicsérni.~ ~De ki is választá számára apja,
279  5,    III|            vendégeim lesztek, én tartom ki lakodalmatokat, kastélyomban
280  5,    III|              úri szánokra, elől ment, a ki fútta a balalajkát, az oroszok
281  5,     IV|                 melyre ez van irva: „ha ki ittál, fektess le, ha fölállok
282  5,     IV|                társaság diadalmas hőse, ki legutoljára ülve marad az
283  5,     IV|              szédelegni, úgy tett, mint ki nagyon kivánkozik a földfelé,
284  5,     IV|        társainak:~ ~- Már most oltsátok ki a lámpákat.~ ~A megcsalt
285  5,     IV|            rivalt Csarekoff a némberre, ki megjelenése által örömét
286  5,     IV|              mellől, s bomlottan futott ki minden ember a kastély udvarából,
287  5,      V|                a földön fekvő hajdúhoz, ki fejét karjára hajtva horkolt
288  5,      V|              egy szökevény némbernek, a ki az urát elhagyta? Nem ura
289  5,      V|                 helyre. Inkább taszitsa ki a hideg éjszakába, inkább
290  5,      V|                 nincs-e egy köztetek, a ki megdühödjön s megmarjon
291  5,      V|               ajtókon nem menekülhettek ki. Eleinte emeletről emeletre,
292  6,      I|               egy bűbájos jelenet tünik ki magasra. Az éj sötétében,
293  6,      I|        élethosszú fogságra itélt bűnös, ki ellenét szerelmi boszúból
294  6,      I|               libertad”, s két gyertyát ki tett ablakába - a szabadság
295  6,      I|            ifjak s lenge hölgyek jöttek ki a zászlókkal rakott erkélyre,
296  6,      I|                  Tömlöczből szabadult-e ki annyi ezer ember, hogy úgy
297  6,      I|               sok nagy épület, hogy úgy ki van most világitva? Mint
298  6,      I|             támadt, a pók azon menekült ki.~ ~A fogoly lelkében egy
299  6,      I|             miért ne mehetnék én is itt ki!~ ~E gondolat gyökeret vert
300  6,     II|            zongoránál ülő divathölgyet, ki ismét bámulatot követelő
301  6,     II|              pár meghasonlott kedély, a ki ott állongott a csodájára.~ ~-
302  6,     II|           Felele a megzavarodott férfi, ki minthogy tudósnak hallá
303  6,     II|             magos, kopaszhomlokú úrral, ki disputáló társat keresett
304  6,     II|           sógorom travestált árnyéka, a ki hét hónap előtt az egyetembe
305  6,     II|                a férfi elé kézen fogva, ki örömtől derült arczczal
306  6,     II|              egy comicus „Hah”! lebbent ki, mint egy rögtön elfojtott
307  6,     II|                 egymást. Nem kerülhetik ki. Egyszerre a manuelita kezd
308  6,     II|                saját magát nem feledi-e ki ezúttal azok közűl, a kiket
309  6,     II|                 hon leányától elmondva, ki még egy év előtt Spanyolhonnak
310  6,    III|              hátra?~ ~- Épen annyi ment ki, mint a mennyi bejött.~ ~
311  6,    III|                 Én meg azt hiszem: hogy ki tud bennünket játszani.
312  6,    III|            idebenn vigyázzuk, ezalatt ő ki tudja hol éli világát?~ ~-
313  6,    III|               vastáblák, betettük, hogy ki ne kelljen világitani az
314  6,    III|                 bizzák rám: hogy lessem ki, nem szerelmes-e úrnőm valakibe?
315  6,    III|              azt hiszem, hogy ő abba, a ki oda van lefestve, szerelmes;
316  6,    III|                inkább don Eustaquiot, a ki igen derék, istenfélő méltóságos
317  6,    III|          szálljon - ne don Jacintóra, a ki igen szeles és tékozló,
318  6,    III|               don sennor Eustaquióra, a ki igen derék méltóságos úr.
319  6,    III|              közelitni talál, akárki, a ki azon képhez nem hasonlit,
320  6,    III|         ijedelmét alig tudva elrejteni. Ki hallott valamit?~ ~- Az
321  6,    III|             hallott valamit?~ ~- Az őr, ki itt az ajtó előtt jár, mondta:
322  6,    III|         lehetett mellette elcsúszni.... Ki kelle bontania a vasat....
323  6,    III|         szeméremőrző vigyázattal lépett ki ágya függönyei közül, rózsás
324  6,    III|           beszédben az indulatot fejezi ki.~ ~A szökevény erőszakosan
325  6,    III|                visszatartólag terjeszté ki a nő elé.~ ~- Igaz. Igaz,
326  6,    III|                   Ha meghalunk. Igazitá ki a hölgy.~ ~- A börtönben
327  6,    III|               is rút ott, mint az élet. Ki kelle törnöm onnan. Nem
328  6,    III|           voltál azon ismeretlen hölgy, ki börtönömben naprúl napra
329  6,    III|                Ez a csatatér. A zászlók ki vannak tűzve, eredj oda.
330  6,    III|                 akkint tűnt mind inkább ki a hasonlatosság közte és
331  6,    III|                 parancsolom.~ ~- De hát ki ez az úr? dünnyögé a kapus.~ ~-
332  6,     IV|                  megint” keresztűl.~ ~- Ki az a te don Eustaquio bátyád?
333  6,     IV|           tiszta nevét frivol tréfáknak ki ne tegye, vagy magát el
334  6,      V|                 azt kinyitni.~ ~- Nyisd ki héj, orditá Diaz, vagy az
335  6,      V|                én egy puskát sem lőttem ki.~ ~Don Diego nem birta magát
336  6,      V|           elismered: hogy az a férfi, a ki most egy éve Serena grófnőnél
337  7        |                 úgy hiszem, hogy annak, ki többé semmit nem fél, semmit
338  7        |        megvénűlt.~ ~Nem az a legvénebb, ki legtávolabb van a bölcsőtől,
339  7        |              van a bölcsőtől, hanem az, ki legközelebb van a sirhoz.~ ~
340  7        |               tudja, hogy bánataért még ki is nevetik.~ ~Most a legvigabb
341  7        |               helyen, - ily elhagyatva; ki lakhatik itt? Egyetlen ajtó
342  7        |              vezetett hozzá sehonnét.~ ~Ki választhatta magának tanyául
343  7        |            magában a székben egy férfi, ki, mint a félhomályban ki
344  7        |                 ki, mint a félhomályban ki vehetém, kezeit keblére
345  7        |               türhetőleg megvilágitá.~ ~Ki ne érzette volna azt a vigaszt,
346  7        |           valaha itt egy vad ember élt, ki senkitől sem kért semmit,
347  7        |              senkinek nem adott semmit, ki senkihez nem szóllt, senkinek
348  7,      I|            gondom rád.~ ~Te féregóriás! Ki lelked minden jobb érzésinek
349  7,      I|           világnak? Az volnál ha annak, ki mindeneket üldöz, király
350  7,      I|                 szív.~ ~S te lész-e az, ki ha a csillagok lehullanak,
351  7,     IV|         kebelében, mikor sirba tesznek. Ki fog akkor édes hizelgéssel
352  7,      V|                  Volt egykor egy férfi, ki egy lyányt őrülten szeretett.~ ~
353  7,      V|             halálban keserű.~ ~A férfi, ki ily őrülten szeretett, én
354  7,    VII|          önszeretet. Túl rajta semmi.~ ~Ki a világot szeretni akarod,
355  7,    VII|         szereted-e benne legjobban azt, ki hozzád legközelebb van,
356  7,    VII|            legközelebb van, tenmagadat? Ki a világot gyűlölöd, tudod-e
357  7,    VII|         gyűlölöd, tudod-e gyűlölni azt, ki arra legméltóbb, tenmagadat?~ ~
358  7,    VII|              Egyik sem jobb a másiknál, ki mit szenved, magáért szenvedi.
359  7,    VII|             tövis magjából tövis terem. Ki bűnt vetett, fájdalmat kell
360  7,    VII|             mindent, a mi él. Gyűlölöm, ki hozzám legközelebb van,
361  7,    VII|             enkezeim pusztitának rajta. Ki semmit nem hisz, semmit
362  7,    VII|                 vagyok.~ ~Én vagyok az, ki kedvesét, a hűtlent feledni
363  7,     IX|                 hogy ez csak azért nőtt ki a földből; hogy legyen mit
364  7,     IX|               nem lelke-e a virágnak? S ki ne ismerné meg a méregnövényen
365  7,     IX|            baljóslatú sötét tekintetet? Ki ne látná az egyszerű gyógynövény
366  7,     IX|                 életvisszaadás áldását? ki ne látná a virágok legpompásabbjain,
367  7,      X|               korbácscsal kezében verte ki a templom csarnokából!~ ~
368  7,     XI|                lenni. Tornyok gyuladtak ki s lángoltak föl az égre,
369  7,     XI|               csecsemőt ugyan nem hozta ki, de megtömte oda benn zsebeit
370  7,     XI|               hogy méreggel végeztetett ki a világból.~ ~Az özvegyasszony
371  7,     XI|          özvegyasszony ez alatt eltűnt. Ki sem tudta hová?~ ~Szegény
372  7,    XII|             miket az ébrenlét sem töröl ki emlékemből, de mik ott ragadnak
373  7,    XII|                ablakokra. Rabszolgahad, ki embervérrel élt, lakott
374  7,    XII|                 a halál bús angyalát, a ki majd elvezesse azon sötétlő
375  7,    XII|                seb. - A nemtő nem jött, ki őt elvezesse és megmutassa
376  7,    XII|             köröskörül. A nap nem csalt ki több meleget belőle, mély,
377  7,    XII|                 fia volt az ősz apának, ki e becsületben megőszült
378  7,    XII|               emberi ajk még nem mondta ki nevét.~ ~Olykor éjnek éjén
379  7,    XII|              erdők mélyében, sötétzöld, ki nem apadó, fenéktelen tó,
380  7,   XIII|                halál képe nyájas kép.~ ~Ki félné arczodat oh megnyugtató
381  7,   XIII|            termeken....~ ~Ember vigadj! ki tudja meddig élsz. A halál
382  7,   XIII|                 legszerencsétlenebbé, s ki valaha e gondolatra rá jött,
383  7,   XIII|               fő teremte, e fájdalmából ki nem gyógyul soha.~ ~- ~ ~
384  8,      I|                szép szőke fiatal ember, ki az alatt, mig társai koczkáznak,
385  8,      I|               hogy én megborzadva ejtém ki kezemből a fegyvert, érezve,
386  8,      I|                  hogy medvéje is van, a ki tán medvének épen olyan
387  8,      I|               el, még csak medveét nem. Ki tartja a fogadást?~ ~ ~ ~
388  8,     II|                s minden magasabb lélek, ki nem tagadta meg jobb érzéseit,
389  8,     II|              hasonló kiáltással szökött ki a vizmedréből, s mintha
390  8,     II|            eltűnt a vadász szemei elől, ki őt még mindig nem szűnt
391  8,     II|               közelgő vadász lihegését, ki észrevevé vadja vergődését,
392  8,     II|            leopárdi vonaglással feszité ki magát az őt ölelve tartó
393  8,     II|                néhány tamarikbokor nőtt ki, a szédelgő mélység fölött
394  8,     II|         kétségbeesést üldözője alakján, ki őrült bánattal nézett le
395  8,    III|              avarban. Elől egy gyermek, ki a kétségbeesés ijedelmével
396  8,    III|               nyihogással adott helyet, ki azonban szilaj erővel ragadta
397  8,    III|         gyermeket ölelgeté összevissza, ki még mindig aléltan feküdt
398  8,    III|       dömmögve-czammogott a leány után, ki az ölébe vett gyermeket
399  8,     IV|        körülcsevegtek, az ifjú legényt, ki suttogva beszélt titkos
400  8,     IV|                 vissza, s félve kerülte ki annak a holdvilágban vetett
401  8,     IV|                 benne minapi üldözőjét, ki elől a nyilt halálon futott
402  8,     IV|              édes bámulat kiáltása tört ki ajkán, midőn üldözött tündérét,
403  8,     IV|             minő lehet egy nőnek arcza, ki a szerelmet előbb tanulta
404  8,      V|               óra mult el, mióta Darvai ki ment a nővel beszélni, a
405  8,      V|           huszadik áldomás poharat itta ki új vadja örömére, belép
406  8,     VI|          valamelyik előbbi tulajdonosa, ki szenvedélyes festő volt,
407  8,     VI|              öröm lesz az azon ifjúnak, ki, mielőtt lelkének gondolatai
408  8,     VI|                bitorolhatja, egy ember, ki nejét halálra üldözé, ki
409  8,     VI|                ki nejét halálra üldözé, ki vele három napig együtt
410  8,     VI|                napig együtt nem lakott, ki szembeszökőleg mindent,
411  8,     VI|                 és zavarodottan kérdé: „ki ez a nő”?~ ~- Úgy-e hiven
412  8,     VI|                hiányzik. Mit gondol ön, ki ez a leány?~ ~- Gonosz lélek....
413  8,     VI|             akarok mondani. Az úrhölgy, ki a leánynak lételt adott,
414  8,     VI|                vadállat emberi alakban. Ki fog ennek elveszett lelkéről
415  8,     VI|               meghalt, senki sincsen, a ki magányviszonyaim miatt kérdőre
416  8,     VI|              ikertestvére a megholtnak, ki midőn beszélnének hozzá,
417  8,     VI|                 ellensége felé hátrált, ki ijedelmén mosolygott.~ ~-
418  8,     VI|              elveté őt magától, ez volt ki felfogadta, felnevelte,
419  8,    VII|                 borult fenevad társára, ki nevelő anyja lőn, midőn
420  8,    VII|               mint vigyáznak az alvóra, ki árnyékukba lefeküdt... Elmegyünk, -
421  8,    VII|               el magától s azzal futott ki az ajtón, mig az elhagyott
422  8,    VII|                nagy fekete állat ugrott ki a házból, szája és körmei