Rész,  Fezejet

 1  1,      V|           dohánycsomót, phlegmatice monda:~ ~Az a nő, a ki az éjjel
 2  1,   VIII|             magamat.~ ~De minek ez? monda Jancsi, ha ott ezrével vannak
 3  1,   VIII|             elfogott engem egy hal, monda ő, csunya nagy fejü állat,
 4  1,     XI|   Kamékaméha, a mohavkok fejedelme, monda az öcsém, bemutatva a vadembert,
 5  1,    XII|          segitsek rajta.~ ~Ő halkal monda:~ ~Már ezen tul vagyunk. -
 6  2,     II|           szeretni?~ ~A leány igent monda rá, hisz Rynn oly jóember
 7  2,    III|        fejét: „Brrrrrr! hideg van!” monda és lehunyta szemeit.~ ~-
 8  2,    III|            szemeit.~ ~- Lóra, lóra! monda hizelgő hangon az öreg,
 9  2,    III|             k e l l k ü l d e n i,” monda nejének kedvencz madara.~ ~
10  2,      V|        meséjét a vak.~ ~- Különös - monda meséje végén a hajós - a
11  3,     IV|        isten.”~ ~A kis árva zokogva monda el egy miatyánkot síránk
12  3,     IV|            mit a bérszolga dörmögve monda utána, süvegét durva kezei
13  4,      I|             figyelme s a napi mende monda más tárgyat keresett magának;
14  4,     IV|        mindenfélét beszéltek, a sok monda közől egyszerre egy különös
15  5,     IV|     vőlegény is elpihent, akkor azt monda Csarekoff vidám társainak:~ ~-
16  6,     II|                 Tehát jőjjön velem, monda a házi nő, karját a makacsúl
17  6,     II| egybeolvasztva.~ ~- A szándék szép, monda Jacinto Serena karját magáéba
18  6,     II|            a könyű.~ ~- Győztél nő! monda a gróf Serenához fordulva.
19  6,    III|            igen.~ ~- Nem ér semmit. Monda lehangoltan a kapus. Nem
20  6,    III|        kezem nem nyúlhat te hozzád, monda Diaz szomorúan. Üdvömet
21  6,     VI|         Itéletidő lesz, vitéz uram, monda a jó öreg asszony jámbor