Rész,  Fezejet

 1  1,    III|         azonban a fenforgó viszály mégis diplomatiai úton kiegyenlittetett.~ ~
 2  1,   VIII|         minden, a hova mi megyünk, mégis jónak láttam ilyes marhafélével
 3  1,   VIII|             De valami nyelven csak mégis beszélnek egymással? -~ ~
 4  1,    XII|        patakban folyna tej és bor, mégis haza mennek, bárha otthon
 5  1,    XII|     nevessetek ki, gunyoljatok ki, mégis jobb mint ha megsiratnátok.~ ~
 6  2,     II|           őt nevetik.~ ~Volt tehát mégis végre egy élő teremtés,
 7  3,      I|           meg imádkozni; - és most mégis imádkozom; itt lenn, a tömlöcz
 8  3,     II| megszüntetett a két part között, s mégis negyed napra azután, hogy
 9  3,    III|       szive, miért hogy fájdalomra mégis oly tág?!~ ~Lefeküdt a temető
10  4,      I|       Harangszó nem hí ide senkit, mégis tele van az a reggeli óráktól
11  4,      I|             végtére sok biztatásra mégis rá hagyja magát venni, elmegy
12  4,    III|          szegény vagyok.~ ~- És ha mégis volna ember, ki lelkét,
13  4,      V|    Tudtomra senki sincs.~ ~- Talán mégis ismerni fog ön ugyanott
14  4,      V|          Különös, hogy ez az ember mégis oly titkokat tud, minőket
15  5,     IV|           csippentgetni, nemsokára mégis úgy eláztak a jó fiúk, hogy
16  6,      I|      szokott, a megőrüléstől. S ha mégis előjöttek olykor a rettegett,
17  6,     II| tánczolhatásra, de azon esetre, ha mégis valakinek eszébe jutna,
18  6,     IV|           a sok vérontás felett, s mégis mindig ő nyargal elől a
19  7        |         távol sem közel, s megázni mégis csak prózai dolog.~ ~Siettem
20  7        |          voltak bűvölve. Féltem és mégis vonzódtam bemenni e házba,
21  7,    III|         kerülné azt a helyet, hová mégis mennie s hol meghalnia kell!