Rész,  Fezejet

 1  8,      I|           én tudom! Valami emberi medve, vagy erdei manó, vagy görög
 2  8,      I|    hajtani, hirtelen egy gyönyörű medve szökik föl kopóim előtt,
 3  8,      I|         azok elkezdik sarkalni, a medve nem áll velök csatába, hanem
 4  8,      I|      bozóton üldözöm, mig végre a medve barlangjához érve, oda éktelen
 5  8,      I|          egy lábig agyon verte. A medve ez alatt egyre orditott
 6  8,      I|          grófnak, s lehet, hogy a medve szerelemféltő.~ ~- Akkor
 7  8,    III|            egy fényes lomposszőrű medve, ügető, hánykódó futással,
 8  8,    III|         elfojtá, megmerevedett; a medve orrát szájához tartá: leste,
 9  8,    III|          csodás női alak, kinek a medve ismerő, örvendő nyihogással
10  8,    III|    ragadta meg mind két kezével a medve nyakán a bőrt, s azt elrántva
11  8,    III|          és kebléhez szoritá.~ ~A medve azonban éhes boszúval rohant
12  8,    III|  ismeretlen biztató hangokat.~ ~A medve körülnyalta száját, s azután
13  8,    III|       mint a vad kisérő, a havasi medve, gonosz tréfával kapkodott
14  8,    III|       mellett meg egy nagy fekete medve szedi szinte a földre hullott
15  8,    III|       kosárkáját is ott hagyva, a medve először kifalta kosarából
16  8,    III|       ösztön vezérlé valamerre. A medve megérté az irányt, mert
17  8,    III|    hegyoldalban elszórva.~ ~Itt a medve aggodalmasan leűlt két hátulsó
18  8,    III| hatalmasabb állat ugrott elé, - a medve. Az eb futni akart, a medve
19  8,    III|       medve. Az eb futni akart, a medve vad orditással szökött rá,
20  8,     VI|    bántották, megszerették, a vén medve megszánta, fölnevelte fiaival
21  8,    VII|       kimért nyugalommal nyujtá a medve elé, midőn, mint a villám