Rész,  Fezejet

 1  1,      V|           a torkába belefagyott a hang, s az egypár, a ki még győzte
 2  1,      X|         előtt egy ismerős harsány hang szólalt meg.~ ~Egyszerre
 3  1,      X|     ablakból, én zongorámtól.~ ~E hang, e kérdezősködő beszéd -
 4  2,      I|     kongását, a földről oda semmi hang nem hallik; a villám is
 5  2,     II|          ki mellett a szívben egy hang sem szóllal meg; hogy ebből
 6  2,    III|      benyitá, hirtelen egy ismert hang kiálta elébe: „Lassan, lassan,
 7  3,     II|          Megállj!” - kiáltja száz hang, a szél együtt felsivit
 8  5,      V|          mögött egy éles csattanó hang, s a nagy erős férfi azon
 9  6,      I|           zavart kiáltozásiból, e hang volt: „la libertad.”~ ~A
10  6,      I|   hallik-e kivülről valami emberi hang, mely szétriassza lelke
11  6,    III| kapuspáholy ajtaján, s vékony női hang sipegé: „én vagyok, eresszenek
12  6,    III|   sötétben hirtelen fölkiálta egy hang: „t o l v a j”! s utána
13  6,    III|          a j”! s utána több lárma hang keletkezett minden oldalról:
14  6,    III|      kinyitni az ajtót, midőn egy hang, melyben a kapuséra lehetett
15  6,     IV|            Szóllalt meg akkor egy hang a beszélők háta mögött.
16  7,      V|           a légben az elbocsátott hang? a villámdörgése s a szenvedő
17  7,      V|          Istent hivó eskü.~ ~Üres hang az eskű. A lég sem tartja
18  7,    XII|      közepében. Semmi élet, semmi hang nem élt rajta; oldalain
19  8,      I|          De már e sikoltás emberi hang volt, s az ijedség egészen
20  8,    III|          soha, megtetszett neki a hang, eltanulta, s aztán kaczagva
21  8,     VI|       karjait, szólni akart, de a hang elfagyott ajkain.~ ~A leány