Rész,  Fezejet

 1  1,      I|         magának és én sirok, mert tudom jól, hogy ez affectált éles
 2  1,      V|      mulva magam nyitok korcsmát, tudom a frankfurti virslit késziteni
 3  1,      V|          a sipkámat s elvitte nem tudom hová. A födözeten dolgozott,
 4  1,      V| hagymázban feküdtem, különben nem tudom, hogy mit ettem volna, de
 5  1,   VIII|   Jancsinak egy csepp hasznát sem tudom venni.~ ~Ezt a fiut mindennap
 6  1,   VIII|         irok a paradicsomból, nem tudom a legközelebbi levelemet
 7  1,     XI|      azokon, a miket mondott. Nem tudom, mit teendek; de aligha
 8  3,      I|           hogy megvakultam.~ ~Nem tudom hogy, mikor van reggel,
 9  3,      I|       kenyerem összeszárad, arról tudom meg, hogy egy hosszú hó
10  3,    III|               Hová?”~ ~„Magam sem tudom, de igen messze.”~ ~„No
11  4,     IV|     tartani, én csak az igazságot tudom, azt fogom önöknek elmondani.~ ~
12  4,      V|    egyszerű polgár vagyok, én nem tudom: lehet-e, igazságos-e egy
13  5,     IV|          himzetlen ingválban?~ ~- Tudom, felelt Kozima. Mezitláb
14  6,    III|         ér semmit.~ ~- De hát mit tudom én, hogy mi ér valamit?
15  6,    III|          lefestve, szerelmes; mit tudom én, hogy mi kell maguknak
16  6,    III|      dünnyögé a kapus.~ ~- Azt én tudom. Senkinek semmi köze hozzá.~ ~-
17  6,     IV|       megfogok halni? és most nem tudom kiverni a fejemből. Már
18  8,      I|           összevissza.~ ~- Mit én tudom! Valami emberi medve, vagy
19  8,      V|      nézhetnék rá többet, a mióta tudom, hogy volt nőmhöz hasonlit.~ ~-
20  8,     VI|          kolostorban meghalt.~ ~- Tudom asszonyom. Láthatja hogy