Rész,  Fezejet

 1  1,     VI|         ez igy legkényelmesebb.~ ~Szépen van.~ ~Tehát ha az egyik
 2  1,   VIII|        miket a költők oly csábitó szépen irnak le, s mikről europai
 3  1,   VIII|          annál kitünőbbek voltak, szépen kiülő nagy pofacsontok,
 4  1,   VIII|     csigahéjra ki lévén feszitve, szépen lenyult az állig, fülecskéiből,
 5  1,   VIII|       aztán leszállt a tehénről s szépen megcsókolta a lábát.~ ~No
 6  1,   VIII|         egész hold volt affélével szépen beültetve.~ ~Én majd hanyatt
 7  1,   VIII|          mindenféle gyökérbe, azt szépen bevetettem buzával, kukoriczával,
 8  1,     XI|           töveikkel felfelé levén szépen megforgatva.~ ~Az esőidő
 9  1,     XI|           nincs más védelem, mint szépen meglapulni s vigyázni, hogy
10  1,     XI|          vadembert, ki köröskörül szépen ki volt pingálva sáfránynyal
11  2,    III|      álomképeit, mik lelkében oly szépen ragyogtak, mikor még a gyémántok
12  3,     IV|          voltak sírva.~ ~„Alugyál szépen kis lyány! alugyál; hunyd
13  5,    III|          jut.~ ~Az Isten szolgája szépen megáldotta, örök frigyre
14  6,      V|           irni?~ ~- Igen is. Igen szépen.~ ~- No hát ülj le, és irj
15  6,      V|             No hát ülj le, és irj szépen egy bizonyitványt, melyben
16  7        | akasztotta fel magát, s most igen szépen megférünk egymással.~ ~Minő
17  7        |       vesz, meg sem mozdult.~ ~Én szépen meghúzám magam egy lócza
18  7        |       hozzá, s miután a menedéket szépen megköszöntem neki, megfogtam
19  7        |  elmondtam, megelőztek. A kunyhót szépen kitakaritották, a mi elvihető
20  8,     VI|     hidegen, kegyetlenül, a leány szépen megnőtt, arcza elragadó,