Rész,  Fezejet

 1  1,     VI|         leszek, a hely nem igen lehet messze, s meglehet, hogy mire mi
 2  1,   VIII|               nem állhattam tovább.~ ~Messze megyünk-e még, kérdém a
 3  2,      I|             földeken, hová a vadmadár messze hegyek közől hordja martalékát;
 4  2,      V|           sugárait veté a tengerre. S messze égöv alatt csendes oczeánon
 5  3,     II|           halni - rebegé a lyányka, s messze távozott a halottól; szegény
 6  3,     II|           vonszolni s üldözői már nem messze vannak. Az ebek dühösen
 7  3,    III|              Magam sem tudom, de igen messze.”~ ~„No hát - szerencsés
 8  4,    III|                lelkével szerte járt a messze világban, azon nagy űrben,
 9  6,     II|            egy egy elévült vágy, mely messze messze ered, távol a legközelebb
10  6,     II|             elévült vágy, mely messze messze ered, távol a legközelebb
11  6,    III|              sóhajtozik, addig nagyon messze vagyunk a dicsőségtől.~ ~-
12  6,    III| börtönépülettől. Annak csatornája egy messze kinyúló rézdelphinben végződött.
13  6,     VI|             elegy zápor vágta egész a messze erdőig. Csak itten jutott
14  6,     VI|             találkozótúl azt kérdezé: messze van-e még Sacedon?~ ~- Egy
15  7        |            közt csinos majorsága, nem messze tőle kallómalom, melyben
16  7,     IV|               hizelgő hangok? oh minő messze, minő messze vitte e képeket
17  7,     IV|          hangok? oh minő messze, minő messze vitte e képeket az idő!
18  8,     II|               alkotva lenni. A vadász messze maradt el tőle. A leány
19  8,    III|             növények magzottak föl.~ ~Messze és közel nem látni egyebet,
20  8,    VII|        éjszakában a zuhatag tombolása messze elhangzik, ha a vihar tördeli