Rész,  Fezejet

 1  1        | VÁNDOROLJATOK KI!~ ~A nagy világon e kivül nincsen számodra hely.~
 2  1,     IV|            találja fel sehol hazáján kivül hazáját?~ ~Talán azért,
 3  1,      V|  összeszoritva, külön kabinja rajtam kivül senkinek sem volt. Elindulásunk
 4  1,      V|           sincs azon a faalkotmányon kivül, mely talpunk alatt ingadozik,
 5  1,   VIII|    gondviselés munkája lesz, mert mi kivül vagyunk valamennyi világrészen,
 6  1,     XI|             mind e férfiakat magamon kivül kellene keresnem, épen akkor
 7  1,     XI|           Nehány napig egészen magán kivül volt az egész család öröm
 8  1,    XII|            két sir fájdalmas emlékén kivül semmi sem köti többé.~ ~
 9  2,     II|             istenen és az országuton kivül. De ifju éveiben kegyetlenül
10  3,     II|           szent i s t e n symbolumán kivül csak e rövid epitaphium
11  3,     II|            hangzik mogorván az ajtón kivül, melynek rostélyos ablakán
12  3,     IV|            mind a három. - A városon kivül egy tágas de szennyes földszinti
13  5,    III|            ne szakitsa azt a halálon kivül semmi, beteritve a béke
14  5,     IV|            Mire oda tekintettek, már kivül volt.~ ~Kozima lassan aláforditá
15  5,      V|            kastélyt a golyók járásán kivül, és bámulni azt a pokoli
16  6,    III|           sötétebb a börtönben, mint kivül.~ ~A fogoly eloltá gyertyáját.
17  6,    III|        kiállt veszély után. Börtönén kivül volt már. -~ ~Áthúzta magához
18  7        |        melyben több egyszerű bútoron kivül egy fonott karosszék is
19  7,     VI|        akartam szivemben és szivemen kivül látni, csak az ő arczát
20  7,    XII|           üstökössel, kit átkos útja kivül kergetett a világ határán.