Rész,  Fezejet

 1  1,      I|             Ő megdöbbenve fordult hátra s azután gúnyos tréfával
 2  1,     VI|           többet, még csak az van hátra, hogy most én szolgáljak
 3  1,   VIII|      város.~ ~Még egy örömöm volt hátra, mely tapasztalataimat megkoronázza;
 4  2,      I|           halált adott. A nő feje hátra hajlik, a férfié a nő keblén
 5  3,      V|         most 10 óra alatt hagyták hátra. Az Unna partjára értek.
 6  4,      I|      látszanak érdekelni.~ ~Monce hátra fordult. - Ah, ön az, M.
 7  4,     II|      Monce ur meghalt.~ ~Angelika hátra tántorult, széke karjára
 8  5,    III|        szalagokkal, mind a kettőt hátra engedik csüngni; magas gyöngyös
 9  5,      V|          A leány visszafordult, s hátra sem tekintve csendes léptekkel
10  6,      I|         valamennyi, csak ő maradt hátra, egyedűl a nagy szomorú
11  6,     II|      valót sem hagynának számomra hátra.~ ~Serena észrevevé az ajánlatból:
12  6,     II|        hosszú fürtös selyem haját hátra simitva, egy lépést tőn
13  6,    III|       kulcsot.~ ~- Egy sem maradt hátra?~ ~- Épen annyi ment ki,
14  6,    III|        mit tegyen? Nem volt egyéb hátra; visszakellett mennie börtönébe
15  6,     VI| pillanatokat számlálta, a mik még hátra vannak. Elérte a templomot.
16  7,    III|       később a napokat, a mik még hátra vannak, s mint esnék kétségbe,
17  7,     IV|         az életnek semmi édessége hátra?... Van, van még egy.~ ~
18  7,     XI|           kelle térdelnie, kezeit hátra köték, haját lenyirták.
19  8,      I|   felsikoltott a leány, s ijedten hátra tántorodék. De már e sikoltás
20  8,     II|           a bájoló fenevad. Félig hátra hajolva, ellenére szegzett