Rész,  Fezejet

 1  1,      I|          legnagyobb élethűséggel, egyedül azt a különbséget téve bennük,
 2  1,     IV|           azt elnyelé. Miért hogy egyedül a magyar nem találja fel
 3  1,      V|         rajtam, egy valaki, kiben egyedül volt emberszeretet és becsületérzés
 4  1,    XII|      senkije, a kiért itt legyen, egyedül én. Most már én sem leszek.
 5  3,     II|          ki ereje végfogyatékával egyedül evezett előlök a lélekvesztő
 6  3,     IV|           vette.~ ~Szegényke, oly egyedül oly árván maradt el ez idegen
 7  3,     IV|      Ekkor kezdé észrevenni, mily egyedül maradt az egész szigeten.
 8  3,     IV| eltemettem leányod anyját is, mig egyedül maradva átszökhettem; nyilt
 9  5,     IV|           Éjfél táján maga maradt egyedül talpon a tizenkét vőlegény
10  6,      I| lánczcsörrenés. Csak ő maradt ott egyedül; - jobbról, balról, alulról,
11  6,     II|          ellenséget.~ ~ ~ ~Serena egyedül maradt. Vendégei mind eltávoztak.
12  6,     II|        végre egy éjfélutáni órára egyedül marad. A teremek csilárfényét
13  6,     II|          oly jól esik: hogy végre egyedül maradt, s nem kénytelen
14  6,    III|           be voltak téve. A kapus egyedül beszélgetett feleségével,
15  6,    III|         belátni. A hogy asszonyom egyedül vélte magát, az alcovenjébe
16  6,    III|          régi úri házaknál lenni, egyedül az uraság magánhasználatára
17  7,    XII|           a másikba, mint utolsó, egyedül maradott lakója a földnek,
18  8,     IV|        Elnyugodott szél és madár. Egyedül járt végig a néptelen utczán
19  8,     VI|           és nagyanyja laktak ott egyedül. Az öreg asszony különös
20  8,    VII|                    VII.~ ~A leány egyedül maradt.~ ~Mintha a láz gyötörné,