Rész,  Fezejet

 1  8,      I|        harmadik a kastély ura. Darvai Ernő szép szőke fiatal ember,
 2  8,      I|         Legutoljára szólt bele Darvai.~ ~- Szép-e? kérdezé kaczérúl.~ ~-
 3  8,      V| alcovent, földig lebocsátva.~ ~Darvai letette egy középen álló
 4  8,      V|      senkit, biztatá vendégeit Darvai, s visszaereszté a függönyt.
 5  8,      V|       feleségedhez hasonlit.~ ~Darvai arcza egy perczre zavarodottnak
 6  8,      V|     nem emlékezem rá, viszonzá Darvai, visszanyerve hideg, tréfás
 7  8,      V|      Elsőbbséged van, viszonzá Darvai. Pénzedet elengedem, elviheted.
 8  8,      V|       az előtt. Legvigabb volt Darvai, de látni lehete rajta,
 9  8,      V|      hosszú óra mult el, mióta Darvai ki ment a nővel beszélni,
10  8,      V|        új vadja örömére, belép Darvai, a szokottnál komolyabb
11  8,     VI|                          VI.~ ~Darvai az idő óta nem látta többé
12  8,     VI|       hallja!~ ~. ~ ~Egy napon Darvai egész váratlanul megérkezett.
13  8,     VI|   kedvetlenül vevé észre, hogy Darvai, másod magával jő szobájába.~ ~
14  8,     VI| gyűlölet. Ez jött Darvaival.~ ~Darvai udvariasan kinálta a hölgyet,
15  8,     VI|   annyira átalakitá, hogy maga Darvai is megdöbbentnek látszék
16  8,     VI|  alakot.~ ~- Ez a leány, szólt Darvai, leülve a székre, melyhez
17  8,     VI|   Látja ön asszonyom, folytatá Darvai hidegen, kegyetlenül, a
18  8,     VI|     különös volna az, folytatá Darvai, ha egy szép estén, midőn
19  8,     VI|          Elvégzem én, nyugtatá Darvai. Én szoktam a medvének néha
20  8,    VII|      lépcsőn, az ajtó kinyilt, Darvai lépett be rajta,~ ~Az ajtónál