Rész,  Fezejet

 1  1,      I|               pathoszszal mondja, hogy milyen önkénytelen rájár a szája
 2  1,      I|                Nem érezni! nem érezni! Milyen boldogság volna ez, ha lehetne.
 3  1,      V| hangváltozatain az ijedelemnek.~ ~Én a milyen fél deliriumban ott feküdtem,
 4  1,   VIII|              gondolat volt. Mert itt a milyen forró a nap, olyan hideg
 5  1,   VIII|               magyarok is? Képzelheted milyen insultus volna reám nézve,
 6  1,     XI|              azon törném fejemet, hogy milyen jól van az elrendelve, hogy
 7  3,     II|                csillag nélkül marad.~ ~Milyen szomorú hely a fenyves szigeten
 8  3,     II|                 nem akarok meghalni; - milyen hideg és fekete lesz az
 9  3,     IV|          temetetlen halottakkal, kik a milyen torzhelyzetben kimultak
10  5,    III|        szerencse ám az egy leánynak.~ ~Milyen jó dolga lesz már Malikának!
11  5,    III|           pedig az jutott eszébe, hogy milyen jeles tréfa volna az, ezt
12  5,      V|         engedelmes nőre találj, mert a milyen jó volt eddig nálam laknod,
13  6,    III|                 Hogy meghalaványultál; milyen beesettek arczaid....~ ~-
14  6,     VI|             Egy jó félóra járás még. - Milyen halavány az Isten adta,
15  7,      I|              Fehér arcz, sötét sziv.~ ~Milyen fehér az ember arcza, milyen
16  7,      I|           Milyen fehér az ember arcza, milyen fekete az ember szive.~ ~
17  7,     VI|           fáklyával, faragnak.~ ~Pedig milyen vidám volt különben. Ha
18  7,   XIII|               láttam halottan fekünni. Milyen mosolygó volt rajt a halál
19  7,   XIII|            kölcsönvett lelki erejükben milyen elbizottak. Koldusok most,