Rész,  Fezejet

 1  1,     II|       ember voltam-e nektek úgy-e? Ma megválasztottatok alispánnak
 2  1,     VI|           a lábát az üres földre s ma már városokat számlál.~ ~
 3  1,   VIII|       citoyen, ha be akarunk-e még ma vergődni a fővárosba, vagy
 4  1,      X|        Rózához.~ ~Uj-Telep, 184-~ ~Ma nagy öröm ért.~ ~Este felé,
 5  3,     II|     zörögtek benne szomszédaink, - ma már csendesen vannak. Tán
 6  5,    III|           földes úr a párokat.~ ~- Ma vendégeim lesztek, én tartom
 7  5,     IV|       fordulva hozzá a gróf úr; te ma nagyon ostoba vagy. Máskor
 8  5,     IV| gondolatomat is kiszoktad találni, ma pedig fajankó vagy. - Nem
 9  6,     II|       lihegett.~ ~- Ön felyülmulta ma önmagát. Szólt Serena nagynénjéhez
10  6,     II|     legvígabb napját befejezte:~ ~„Ma is boldogtalan voltam. Ma
11  6,     II|          Ma is boldogtalan voltam. Ma is eszembe jutottál. Ma
12  6,     II|            Ma is eszembe jutottál. Ma is sírtam azért, a mit szenvedsz
13  6,     II|      szenvedsz miattam és miattad. Ma is megbocsátottam azért,
14  6,    III|            az éjjel?~ ~- Köszönöm; ma már jobban vagyok.~ ~A porkoláb
15  6,    III|          sorokat olvasá benne:~ ~ „Ma is boldogtalan voltam, ma
16  6,    III|          Ma is boldogtalan voltam, ma is eszembe jutottál. Ma
17  6,    III|            ma is eszembe jutottál. Ma is megsirattalak, ma is
18  6,    III|     jutottál. Ma is megsirattalak, ma is megbocsátottam”.... ~-
19  6,     VI|           fejünk felett, ne menjen ma tovább.~ ~- Köszönöm áldott