Rész,  Fezejet

  1  1        |       VÁNDOROLJATOK KI!~ ~A nagy világon e kivül nincsen számodra hely.~
  2  1        |                  sziv mitsem érez, midőn e szóra gondol, - ha a hazát
  3  1        |                   Hát mi érdeme van arra e nemzetnek, hogy szeresd,
  4  1        |             lesztek.~ ~A levelek, mikből e koszorú össze van állitva,
  5  1,      I|                 helyett könyeimet látnád e papiron.~ ~- Már nyolcz
  6  1,      I|           czélzást kerülni látszik, mely e legfájdalmasabb hangot adó
  7  1,      I|                   gyanitsa, sejtse, hogy e boldogságaért én imádkoztam
  8  1,    III|            csekély fáradságokkal jár. Én e művet csak nem rég végezém
  9  1,    III|                  meg legyünk áldva, épen e napokban fedeztem fel egy
 10  1,    III|                Mohawk fejedelemnek K a m e h a m e h á n a k, ki en
 11  1,    III|               fejedelemnek K a m e h a m e h á n a k, ki en passant
 12  1,    III|                  veendni.....~ ~Utóirat. E napokban szinte háborunk
 13  1,    III|           háborunk ütött ki a szomszéd l e g w a n o k k a l egy internationalis
 14  1,     IV|                forditsd le semmi nyelvre e mondatot, csak magyarul
 15  1,     IV|               hazába.~ ~Megbocsáss, hogy e gondolataimat közlöm veled,
 16  1,     IV|                  sziv ismét újra kinő.~ ~E napokban atyám az elnöknél
 17  1,     IV|                volna a fővárosban, atyám e helyett azon kegyet kérte
 18  1,     IV|                  várom, hogy szabaduljak e bennünket minden jósággal
 19  1,      V|                magát is idadta ráadásul. E percztől fogva a becsületes
 20  1,      V|                  inam megrogyott alattam e szavakra. Meg nem tudtam
 21  1,      V|                az asszonyok jajgattak, s e mellett a hajó úgy ropogott,
 22  1,      V|                 s rémséges hangon terjed e kiáltás egyik fedezetről
 23  1,      V|     bekövetkezett a haláltóli félelem.~ ~E kint nem lehet tollal leirni,
 24  1,      V|            szivárog közelebb közelebb.~ ~E gondolat annyira kinzott,
 25  1,     VI|         emberekröl szeretnél hallani, de e körül fordul meg minden;
 26  1,     VI|               forintot.~ ~Azért irtam le e dolgokat oly körülményesen,
 27  1,     VI|                  tilos, viszonzá a biró, e rendkivüliségért fizet ön
 28  1,    VII|         párosodásukból eredtek volna. És e pompás növényzet között,
 29  1,    VII|                   miként rokonomat, s ha e tarka madársereg közől egy
 30  1,    VII|                el-beszélek hozzá, mintha e vándormadár túl a tengeren
 31  1,    VII|             mindazt elfecsegné másnak.~ ~E napokban Géza vadászni járt;
 32  1,    VII|                 ibolyaszál volt az, minő e világrészen alig látott
 33  1,   VIII|            bennünket saját fővárosáig.~ ~E készség szeget ütött a fejembe.~ ~
 34  1,   VIII|                  emlékezetbe hozni, hogy e nagy férfiút kellőleg üdvözölhessem,
 35  1,   VIII|                 embert, midőn csizmáitok e határt érintik, ez Ikaria.~ ~
 36  1,   VIII|                 nőve tüskével, miszerint e ceremóniát kénytelen volt
 37  1,   VIII|                hozzájárulhatlanabb marad e hely, annál biztosabbak
 38  1,   VIII|            ezüstöt semmire se becsüljék, e napokban összebeszélve Friczivel,
 39  1,   VIII|               közelebb.~ ~A mint azonban e szép állatok megszagolták
 40  1,   VIII|                 sem lépne ki az ajtón.~ ~E mellett iszonyu szerencsétlen,
 41  1,     IX|                  Hurday László telepe.~ ~E férfi nagyszerü statusoeconom,
 42  1,     IX|                  mondanom sem kell, hogy e derék férfiu egyike legjobb
 43  1,      X|              ablakból, én zongorámtól.~ ~E hang, e kérdezősködő beszéd -
 44  1,      X|                én zongorámtól.~ ~E hang, e kérdezősködő beszéd - magyarul
 45  1,      X|            Világosan hallók, hogy valaki e szavakat mondja kívül: ki
 46  1,      X|              volt.~ ~És mennyi öröm volt e találkozásban most! Atyám
 47  1,      X|                Nem élünk, csak hervadunk e földbe átültetve. Felfogadtuk,
 48  1,     XI|          esztendőben kétszer tartatik.~ ~E kellemetes farsang elmultával
 49  1,     XI|                  csinálnék most, ha mind e férfiakat magamon kivül
 50  1,     XI|         szuszogott és kiáltott valamit, (e nép beszéde igen rövid sententiákból
 51  1,     XI|                    Kurcz öcsém észrevéve e szokatlan pecsenye iránt
 52  1,     XI|                 nevetés közben ugyancsak e polgártárst még egypárszor
 53  1,     XI|                Több évi nélkülözése után e felséges italnak, ugy nyultunk
 54  1,     XI|                az ott maradóknak, ez a n e m z e t ö n g y i l k o
 55  1,     XI|                 maradóknak, ez a n e m z e t ö n g y i l k o l á s
 56  1,     XI|                  a tengeri utat.~ ~ ~ ~L e o n a R ó z á h o z.~ ~Uj-Telep,
 57  1,     XI|               hogy betegsége számára nem e világrész füvei termenek
 58  1,    XII|                   Uj Telep, 184-~ ~Midőn e levelemet kapod, már én
 59  1,    XII|                 Hunniába.... Percz mulva e szavak után megszünt élni.~ ~
 60  1,    XII|     kutforrásához én vezethettem vissza, e gondolat minden más egyebet
 61  1,    XII|           kötelességem visszatérni, most e határozatra nem csupán szivem
 62  2,      I|             tudják érteni.~ ~Én olvastam e könyvből, hallgatám e tanítást
 63  2,      I|           olvastam e könyvből, hallgatám e tanítást és megtanultam
 64  2,      I|             csöndben egy h á r f a h ú r e l p a t t a n - a hangot
 65  2,      I|           daemonok kara zeng a s z é l b e s ü v ő l t ajtaján, - s
 66  2,      I|                 nagy aranypiros betükben e név: „Circe.”~ ~Az egész
 67  2,      I|            hangtalan csendbe méla hangon e nevet kiáltja: „Adamante!
 68  2,      I|                   a hajó himbolygása, de e hajó nem jár azon az úton,
 69  2,      I| szerencsétlenségnek kell rajta történni; e hiedelem miatt, hol a hajós
 70  2,      I|                némaság könyvében megírva e névről „Adamante” és ez
 71  2,      I|                  mely ifju és halott, és e hajóról, mely ormán Circe
 72  2,      I|           aranyzott mellképét viseli, és e tengerről, melyen azt a
 73  2,     II|     vigasztalhatlan lett utána, - s mind e mellett is különös istencsodájaként,
 74  2,     II|            kezével húzott elébe, mintsem e soha nem érdemlett kitüntetést
 75  2,     II|            félrerakott, utána örökölje s e becsületes izzadság-adta
 76  2,     II|                Tamás áldva találta magát e szeretetben. - A gyermek
 77  2,     II|                balga tervet magában: -~ ~E g y s z e r f öl v i l á
 78  2,     II|            tervet magában: -~ ~E g y s z e r f öl v i l á g o s í t
 79  2,     II|                 á a l á n y t : hogy ő n e k i n e m a p j a c s a
 80  2,     II|                 n y t : hogy ő n e k i n e m a p j a c s a k g o n
 81  2,     II|                  a c s a k g o n d v i s e l ő j e. Ez volt a legelső
 82  2,     II|                  k g o n d v i s e l ő j e. Ez volt a legelső botlás
 83  2,     II|               hány léleküdv lett semmivé e botlás miatt!~ ~Ez időtől
 84  2,     II|            lánytól: hogy akarja-e holtig e kényelmeket bírni, mikkel
 85  2,    III|                pohár méz közé öntenek, s e mézet félévig hagyják állani,
 86  2,    III|            száján belopózik? Egy cseppet e méregszenvedélyből a legtisztább
 87  2,    III|             fogamzik, - mint a c a d i n e i k ú t, melybe a ki letekinte,
 88  2,    III|                  ez indulat nevét, kinek e soha nem látott képről álmai
 89  2,    III|            gondolatra lehet jőni, mintha e madáralakban tán egy elátkozott
 90  2,    III|           Adamante rendkivül megszerette e szép állatot. A tulajdonos
 91  2,    III|               bírta sejteni rejtett okát e néma, szomjas epedésnek.~ ~
 92  2,    III|                 megdöbbenve összerezzent e szóra. - Mi ez az Agathodaemon? -
 93  2,    III|                 az Agathodaemon? - Tehát e beszélő állat is eltanulta
 94  2,    III|                   mintha azt hinné, hogy e madár megérti kérdését.
 95  2,    III|           utánzott, s valahányszor Tamás e nevet sugá neki „Agathodaemon”
 96  2,    III|                 mindenki aludt a háznál. E nap látták őt ismerősei
 97  2,    III|                  tovább miért élnie..... E gondolattól eltelve ért
 98  2,    III|                  nejének kedvencz madara e szókat kezdé többször elcsevegni
 99  2,    III|                 fölött: „H á t s o h a s e m h a l n a k m á r m e
100  2,    III|                  e m h a l n a k m á r m e g a z ö r e g e k ?”~ ~Rémülten
101  2,    III|                  a k m á r m e g a z ö r e g e k ?”~ ~Rémülten riadt
102  2,    III|                  m á r m e g a z ö r e g e k ?”~ ~Rémülten riadt fel
103  2,    III|                  ő oly soká él!~ ~„H a n e m j ő a h a l á l, é r t
104  2,    III|                 m j ő a h a l á l, é r t e k e l l k ü l d e n i,”
105  2,    III|                 ő a h a l á l, é r t e k e l l k ü l d e n i,” monda
106  2,    III|                  é r t e k e l l k ü l d e n i,” monda nejének kedvencz
107  2,    III|                 a vért.~ ~„T a m á s s z e r e t i a t h e á t n a
108  2,    III|               vért.~ ~„T a m á s s z e r e t i a t h e á t n a g y
109  2,    III|                  á s s z e r e t i a t h e á t n a g y o n.”~ ~Hát
110  2,    III|                  megnyilt ajkakkal hallá e szavakat, tapogatózva közelíte
111  2,    III|              vánkosát, megcsókolá azt, s e nevet suttogva: Agathodaemon!
112  2,    III|          gyujtsatok lámpát, nem szeretem e sötétséget.~ ~A boldogtalan
113  2,    III|            hatásától örökre elveszté s z e m e i v i l á g á t ! Nem
114  2,    III|                  örökre elveszté s z e m e i v i l á g á t ! Nem halt
115  2,     IV|                  szánja el magát ez útra e forrást felkeresni, szemei
116  2,      V|            messzecsengő hangon szüntelen e nevet kiabálta: „Adamante,
117  3,      I|            megerősitve. Éjjel én fekszem e kövön, nappal e kő terhe
118  3,      I|                  fekszem e kövön, nappal e kő terhe fekszik keblemen.
119  3,      I|                  fekszik keblemen. Hajh! e kőbe vannak verve lánczaim.~ ~
120  3,     II|                nagyon csendes és szomorú e táj, mintha csak egy hosszú
121  3,     II|                alá.~ ~Ez a kosztaniczi v e s z t e g h á z.~ ~Mindenkinek,
122  3,     II|                  a kosztaniczi v e s z t e g h á z.~ ~Mindenkinek,
123  3,     II|              ástak, melyre a szent i s t e n symbolumán kivül csak
124  3,     II|                  n symbolumán kivül csak e rövid epitaphium volt felvágva: „
125  3,     II|             gyermek hirtelen felrezzent, e szóra felemelte fejét, reszketett,
126  3,     II|                  erővel támadt fel benne e gondolatra, hogy még van
127  3,     II|                       Hát ki van még élő e lakban?~ ~„Mi ketten.”~ ~
128  3,     II|           mindenütt, nehezen birja magát e küzdésben a part felé vonszolni
129  3,     II|              isten sulyos balkezével!”~ ~E pillanatban érte el az üldözők
130  3,     II|             védte meg őt.~ ~Jaj neki, ha e talizmánt elvesziti! Jaj
131  3,    III|                  balzsamával enyhitendő, e szende szerető becsapta
132  3,    III|                 hivatalánál; reményével, e minden hitelezők leguzsorásbikával,
133  3,    III|             semmit, hanem elkezde sírni. E sirás világosan megmondott
134  3,    III|                szivéből annak emlékét, s e percz óta megszűnt gondolkodni
135  3,    III|                 sírból. Az ifju lehasítá e ruha szegletet, nehogy az
136  3,    III|               egy férfit keressen, k i n e k a r c z á t n e m l á
137  3,    III|                  k i n e k a r c z á t n e m l á t t a s o h a, k i
138  3,    III|                 t a s o h a, k i r ő l n e m t ud t a, h o g y m e
139  3,    III|                  e m t ud t a, h o g y m e r r e v a n; csak annyit
140  3,    III|                  ud t a, h o g y m e r r e v a n; csak annyit tudott
141  3,    III|                 neve T ó v á r y D á n i e l s h o g y n e j e é s
142  3,    III|                  D á n i e l s h o g y n e j e é s l e á n y a v a
143  3,    III|                  n i e l s h o g y n e j e é s l e á n y a v a n, kiket
144  3,    III|                  s h o g y n e j e é s l e á n y a v a n, kiket a Herkules-fürdőkbe
145  3,     IV|             tekintetet, melylyel a férfi e kérdéseket intézte hozzá?~ ~„
146  3,     IV|             felállított feszület jelölé. E feszületnél kétfelé vált
147  3,     IV|             láttál. Szomorú napok jártak e helyeken keresztül; egész
148  3,     IV|            zászlóról lehet megismerni.~ ~E minden országból összehalmozott
149  3,     IV|               férfit s magában mondá! „T e h á t t e v a g y a z !”~ ~
150  3,     IV|              magában mondá! „T e h á t t e v a g y a z !”~ ~A lyánka
151  3,     IV|                neved T ó v á r y D á n i e l s átkozott lesz az a nap,
152  3,      V|                  K i t u d j a , h o g y e z v a l a h a én v o l t
153  3,      V|                   leányodat veszteném el e lépés által s nélküle koporsó
154  3,      V|                 alatt.~ ~Egészen elhitte e mesét.~ ~Olly valószinü
155  4        |              hangja ne reszkessen, midőn e szót kimondja „halál” és
156  4,      I|              meghal, kiért elkárhozik... E kárhozatos istenség a pénz.
157  4,      I|                 valami paptól.~ ~- Önnek e papirokbani veszteségei
158  4,      I|               azt hiszi, hogy ha én most e pénzösszegekkel megszökném,
159  4,      I|         üzéreknél, kik gyermekkorunk óta e sphaerában nevelkedünk,
160  4,      I|        tökéletesen.~ ~- Akkor önnek csak e hirt kell megszerezni, a
161  4,      I|              kereskedelmi bureaujába. Ön e hulla arczát két pisztoly
162  4,      I|        tudósítani arról, hogy ön még él. E czélra ön irand egy levelet
163  4,      I|                tárgyat keresett magának; e levélben megirandja ön neki
164  4,      I|                legyen az például T o n n e r s, azon időt, melyben
165  4,      I|         önkezeivel vetend véget életének e tettre vezérlő indokaival
166  4,      I|               vezérlő indokaival együtt. E levelet nehogy elsikkadjon,
167  4,     II|           tudakozódva madame Monce után, e szekrénykét küldé neki.~ ~-
168  4,     II|            levelet. Benn fraktur irással e sorok voltak:~ ~„A szűkölködés
169  4,     II|           Bátorság és bizalom.” „T o n n e r s.”~ ~Egyéb semmi. Még
170  4,     II|              fölött.... Ki ez a Tonners? E nevet először hallá életében.
171  4,     II|                  melynek halálsápadtsága e perczben szégyenpirrá kezdett
172  4,     II|                 pénzzé hozományomat, itt e szekrényben talál ön egy
173  4,    III|                  akár álmodom, szüntelen e gondolat áll előttem, hogy
174  4,    III|                  hogy ön hajlamát hozzám e hideg indulatnál egyébbel
175  4,    III|            üldöztetve mindenkitől, mikor e büszke lélek meg lesz alázva
176  4,    III|                  asszonyok között; de ha e szó, ha ez intés elmarad,
177  4,     IV|           szokottnál halványabb volt, de e halványság nem a félelem
178  4,     IV|                 s hosszan sóhajtott.~ ~- E mindnyájunk által ismert
179  4,     IV|         asszonyom, szólt közbe az elnök, e tárgy nem ön ijesztgetéseűl
180  4,     IV|               fogom önöknek elmondani.~ ~E perczben Angelikára tekinte
181  4,     IV|                 midőn Moncené asszonynak e titkot fölfedém, ő kért,
182  4,     IV|                 kijőni. De feltéve, hogy e rejtélyes ember mind két
183  4,     IV|        bizonyitott gyanu ellenében, mint e megdicsőült angyali tekintet?~ ~
184  4,     IV|                  s mondjatok itéletet.~ ~E szavakkal végzé beszédét
185  4,     IV|                  z o n y i t v á n y o k e l é g t e l e n s é g e
186  4,     IV|                  t v á n y o k e l é g t e l e n s é g e m i a t t -
187  4,     IV|                  á n y o k e l é g t e l e n s é g e m i a t t - f
188  4,     IV|                  e l é g t e l e n s é g e m i a t t - f ö l m e n
189  4,     IV|                  g e m i a t t - f ö l m e n t e t i k.~ ~A tömeg,
190  4,     IV|                  i a t t - f ö l m e n t e t i k.~ ~A tömeg, a karzatok
191  4,      V|                     Igen.~ ~- Szokott ön e név alatt leveleket kapni?~ ~-
192  4,      V|     kifejezésivel arczán rázkódott össze e czimzet hallatára.~ ~„Remélem:
193  4,      V|              könnyebben elfelejtették... E tárgyban Mr. T....nek rendkivűl
194  4,      V|               csókol ezerszer.~ ~T o n n e r s.”~ ~Angelika a sértett
195  4,      V|               nem találok. Azon ember ki e levelet irta, valami pokolbeli
196  4,      V|         philadelphiai helytartóság, hogy e Tonners urat kerestesse
197  4,      V|               hirnevét, ki teljes életét e hirnév tisztán tartására
198  4,      V|                  bűntárs volna az, kihez e levél irva van, lehetne
199  4,      V|                szó fölmenthetné önt mind e fájdalomtól, a törvény vádjától,
200  4,      V|               rágalmaitól. Ön tartogatja e szót, mely engem boldoggá
201  4,      V|                 gyötrelemmé vált előttem e bűntitok miatt: ki kelle
202  4,      V|                 bűnösnek” találtatott.~ ~E szó kimondásakor Angelika
203  4,     VI|              kétségbeesetten sikolta fel e szóra:~ ~- Megá...! kiálta,
204  4,     VI|                 alakittatott - h ö l g y e k b ő l. Tizenkét matrona,
205  4,     VI|          legtiszteltebb női közül alkotá e szokatlan törvényszéket,
206  4,     VI|             itélendő.~ ~A határozat, mit e törvényszék hozott, ez volt:~ ~
207  4,     VI|            Meglátandjuk, meddig fogja ön e hideg nyugalmu tekintetet
208  4,     VI|               föl, hirdetni, h o g y a z e m b e r i é s z t ö r p
209  4,     VI|              hirdetni, h o g y a z e m b e r i é s z t ö r p e.~ ~-
210  4,     VI|                  m b e r i é s z t ö r p e.~ ~- Ez ember Monce!....
211  5,      I|               elsőbbséget mertek találni e mulatságokban a több főuri
212  5,      I|               Különösen kitűntek azonban e vigmulatságok alkalmával
213  5,      I|              belebolondúlt valamelyikébe e gyönyörű hajadonok közűl.
214  5,     II|                                 II.~ ~Ha e sorok kegyes olvasói az
215  5,     II|                 beszéltetett még magáról e jeles tréfája miatt, s hogy
216  5,    III|          hallgatniok azt a szót: k y r i e e l e i s o n ! és melleiket
217  5,    III|        hallgatniok azt a szót: k y r i e e l e i s o n ! és melleiket
218  5,    III|                azt a szót: k y r i e e l e i s o n ! és melleiket megűtni,
219  5,    III|                amen, amen! Ki tudja, van e mindazok számára, kik itt
220  5,     IV|                   Mindenki ő reá figyelt e pillanatban; és a midőn
221  5,     IV|           parasztok ijedten ugrottak fel e szavakra az asztalok mellől,
222  6,      I|                  tűzbetükkel van felirva e szó: „la libertad”, s távolabb
223  6,      I|              transparentek égő soraiból. E szó mindig ez volt: „la
224  6,      I|                nép zavart kiáltozásiból, e hang volt: „la libertad.”~ ~
225  6,      I|              számlálni a cserepeket, mig e gondolatölő munkában agyonfáradva
226  6,      I|                 embernek oly roszul esik e haldokló rovar e hangját
227  6,      I|             roszul esik e haldokló rovar e hangját hallani.~ ~- Hah,
228  6,      I|                  nézett utána, a mint az e megmenekülés örömében vigan
229  6,      I|                 undoritó borzadály, mely e sötét állatok iránt az emberrel
230  6,      I|               méregkeverő; nem fogsz itt e kedves, eleven, napban repkedő,
231  6,      I|                 mehetnék én is itt ki!~ ~E gondolat gyökeret vert lelkében.
232  6,     II|     szomszédházban vigan szólt a zene.~ ~E palota donna S e r e n a
233  6,     II|                 zene.~ ~E palota donna S e r e n a d e R e y n o s
234  6,     II|                     E palota donna S e r e n a d e R e y n o s tulajdona
235  6,     II|               palota donna S e r e n a d e R e y n o s tulajdona volt,
236  6,     II|                  donna S e r e n a d e R e y n o s tulajdona volt,
237  6,     II|                csak mesterség, játsza ön e helyett inkább a „la hija
238  6,     II|            szende gondolkozó hölgyhöz, s e szókat súgta fülébe:~ ~-
239  6,     II|                zongora elefántcsontjain, e fehér csaknem átlátszó alabastrom
240  6,     II|                 A szelid őrjöngést, mely e dalban szerte ömlik, s annak
241  6,     II|               senki arra: hogy őt birja. E magasztos alak előtt hódolattá,
242  6,     II|                lelkesült hölgy arczán.~ ~E pillanatban egy ujonérkezett
243  6,     II|                  az összetartó kapocs.~ ~E perczben megnyiták a szolgák
244  6,     II|           sajátságos alkatrészekből volt e társaság rendezve.~ ~Az
245  6,     II|                mosolygó Hidalgok, s mind e különnemű, fajú és érzelmű
246  6,     II|             rokonát a teremben.~ ~- Nézd e becsületes embereket, szólt
247  6,     II|                megfagyott az ajkak előtt e szavakra. Senki sem tudta,
248  6,     II|     szomszédaikhoz de senki sem szólt.~ ~E pillanatban a meghasonlott
249  6,     II|                 Mint lángoltak az arczok e pillanatban köröskörül,
250  6,     II|               termeit, egy sem hasonlita e képhez.~ ~A hölgy egy hosszú,
251  6,     II|             fekete papirral letakarva.~ ~E könyvet is felnyitá Serena.
252  6,    III|             legelső lépését elárulnák.~ ~E perczben valaki halkan zörgetett
253  6,    III|                értek: hogy don Eustaquio e szerint jónak látja mind
254  6,    III|               Hiszen v a n m á r f é r j e.~ ~- Hallgass bolond! kiálta
255  6,    III|          elhangzott a hosszú folyosón.~ ~E közben éj lett, kétszerte
256  6,    III|                 munkáját, gyanitva: hogy e csőnek valahol egy kéménybe
257  6,    III|              megkapta a falat, úgy, hogy e munkája rögtön el lett volna
258  6,    III|           visszatérjen... A kétségbeesés e pillanatában jutott eszébe:
259  6,    III|                  a kötéllel összekötött. E keskeny hidat keresztül
260  6,    III|                 közé vagy akárhová....~ ~E határozott szándékkal benyúlt
261  6,    III|                hogy ott alszik valaki.~ ~E szobából nem volt többé
262  6,    III|               sem?~ ~Rögtön hozzá fogott e zsinórt lebontani a rámáról
263  6,    III|                 ijesztette volna meg, de e kép elsápasztá arczát, a
264  6,    III|                  könyvet, beletekinte és e sorokat olvasá benne:~ ~ „
265  6,    III|           ajkaira iszonyú volt tekinteni e csöndes éjféli órában.~ ~
266  6,    III|                  Forduljon el kissé.~ ~S e közben az öntudat teljes
267  6,    III|               lélek ereje fogyni kezd.~ ~E pillanatban az ijesztő alak
268  6,    III|              valaha, - úgy mond halkan - e k é p e r e d e t i j e
269  6,    III|                úgy mond halkan - e k é p e r e d e t i j e voltam,
270  6,    III|                mond halkan - e k é p e r e d e t i j e voltam, most
271  6,    III|                 halkan - e k é p e r e d e t i j e voltam, most szökevény
272  6,    III|                  e k é p e r e d e t i j e voltam, most szökevény vagyok.~ ~
273  6,    III|             utólsó szót, tudtad: hogy én e börtönben vagyok?~ ~- Azért
274  6,    III|               érte. Jusson eszedbe, hogy e gondolat boldoggá tesz halálom
275  6,    III|                midőn ezt suttogá: „é n m e g b o c s á t o t t a m
276  6,    III|                  b o c s á t o t t a m n e k e d”.~ ~- Köszönöm. Köszönöm.
277  6,    III|                  c s á t o t t a m n e k e d”.~ ~- Köszönöm. Köszönöm.
278  6,    III|            Serena! Óh mi rég volt, midőn e nevet kimondtam. De ha te
279  6,    III|                 rád ismerni: Burkolózzál e köpenybe; vedd e pénzt,
280  6,    III|             Burkolózzál e köpenybe; vedd e pénzt, mind. Én tudok magamnak
281  6,    III|                 a halált.~ ~- Most siess e házból kijuthatni. Még éjjel
282  6,    III|               van, mindenki alszik. Fogd e kulcsot, az udvar hátulsó
283  6,    III|              hivé, hogy az hallani fogja e hangot.~ ~Már hallá, hogy
284  6,    III|              érzé agyát.~ ~Diego azonban e megtámadásra hirtelen visszafordult,
285  6,    III|              háznépet agyba főbe verni s e közben félig kinyitni az
286  6,     IV|                kergette az ellenséget.~ ~E hir kissé lehangolta a democrata
287  6,     IV|                 ijesztő gondolat villant e szóra „megint” keresztűl.~ ~-
288  6,     IV|                  indulatok csatája, mely e pillanatban egész lényét
289  6,      V|              előtt két ifju tiszt szorit e pillanatban kezet: Jacinto
290  6,      V|                  de indulatteljes hangon e szókat súgja fülébe:~ ~-
291  6,      V|               Jacinto elnevette magát.~ ~E pillanatban, midőn csak
292  6,     VI|              melyben élte kincse rejlik. E tekintet némileg megenyhité
293  6,     VI|                  y b o l d o g u l é l j e n e g y b ű n ö s, az Isten
294  6,     VI|                  o l d o g u l é l j e n e g y b ű n ö s, az Isten
295  6,     VI|                kiengesztelve irántunk.~ ~E pillanatban érkezett az
296  7        |                két hónapig laktam ott, s e két hónap volt legszebb
297  7        |               javitani! De szerencsémre, e műtét nem volt rám bizva.
298  7        |                 a föltámadt természetre. E virágok közül egy sem hozott
299  7        |               zuhogni kezdő vizomlást.~ ~E vigasztalan perczben úgy
300  7        |                akartam szemeimnek hinni; e helyen, - ily elhagyatva;
301  7        |             választhatta magának tanyául e helyet? A ház, mintha csak
302  7        |               hogy szinte remegtem tőle; e zárt ajtó, e tövises küszöb,
303  7        |              remegtem tőle; e zárt ajtó, e tövises küszöb, a fűvel
304  7        |                  mégis vonzódtam bemenni e házba, s mig keblem vitt,
305  7        |                  hogy minek tulajdonitsa e szerencsét, hogy házánál
306  7        |                 s maig is csodálom, hogy e fél óra alatt meg nem őszültem.
307  7        |                alkonyati napsugárt, mely e lak belsejét is türhetőleg
308  7        |                   hogy még nappal van, s e gondolat visszaadta könnyelműségem
309  7        |                  teteme nem érinteték.~ ~E combinatiot csak később
310  7        |                 lett? -~ ~Hogy ráakadtam e helyre, tapasztalám, hogy
311  7,      I|          Kevélység daemona! Hiszed, hogy e csillagos mindenség csupán
312  7,      I|              gyönyörödre világol, s hogy e ragyogó világegyetem, melyen
313  7,      I|                 port és gondolj rá: hogy e por, melyet most lábaddal
314  7,     IV|                messze, minő messze vitte e képeket az idő! ha jutnak
315  7,     IV|                  mennyországban. Kiűztél e paradicsomból, ajtajára
316  7,     VI|         kinevetve, enyelgő mesét mondott e titkos borzadásról; és vállamra
317  7,     VI|            Hallám; a lyány mint nevetett e mese után, de érezém, tagjai
318  7,    VII|       embergyűlölet.~ ~Mennyire tele van e két szóval a világ. Az ember
319  7,    VII|               világ. Az ember azt hinné: e földön minden lény a más
320  7,    VII|                 nem igaz.~ ~Egy neve van e két szónak. E név önszeretet.
321  7,    VII|               Egy neve van e két szónak. E név önszeretet. Túl rajta
322  7,    VII|             senkitől sem szerettetik.... E nyomorú én vagyok.~ ~Én
323  7,    VII|          állatnak, semmi fűnek nincs meg e fájdalma. Csak az ember
324  7,   VIII|               rám tekinte velök.... Hajh e tekintet mint szivembe égeté
325  7,     IX|                     IX.~ ~Most itt lakom e kietlen vadonban. Embert
326  7,     IX|                 mondá: nem a világ forog e porszemnyi átom körűl, melynek
327  7,     IX|                 melynek neve föld, hanem e paránycseppet csóválja maga
328  7,     IX|                lelke a világon.... nézd: e virág mily kellemmel tudja
329  7,      X|                  visel, beh üres maradna e ház!...~ ~A szegletben három
330  7,     XI|                élet is van adva ráadásul e büntetéshez.~ ~Felhagyta
331  7,     XI|                 száját, - mennyi fej! és e sok fej közűl egyedűl az
332  7,     XI|           erősebben, - végre elszakadt - e perczben gördűlt le feje
333  7,     XI|               kunyhók voltak fölállitva; e kunyhókban emberek laktak,
334  7,    XII|                   És láttam, mint raktak e hegytetőre zsarnok vérurak
335  7,    XII|                  embervérrel élt, lakott e várban, s kinzó ördögök,
336  7,    XII|           hallgatás lett úr körül rajta, e síri hallgatásban, e jéghegyek
337  7,    XII|              rajta, e síri hallgatásban, e jéghegyek közt, e halott
338  7,    XII|          hallgatásban, e jéghegyek közt, e halott világban bujdostam
339  7,    XII|               Kilenczven év fehérité meg e hajakat.~ ~És becsületben
340  7,    XII|               fia volt az ősz apának, ki e becsületben megőszült fürtökre
341  7,    XII|            csillagai közűl egy megindult e szó után helyéről s sziporkázva
342  7,    XII|             látogat meg ez a fekete kép, e néma száj, e beszédes arcz,
343  7,    XII|                 fekete kép, e néma száj, e beszédes arcz, e titkos
344  7,    XII|              néma száj, e beszédes arcz, e titkos sejtelem, melynek
345  7,    XII|                Ha olykor a sziklapartról e tóba letekintek, iszonyú
346  7,   XIII|                  érezi lelkem közeledtét e szomorú angyalnak.~ ~Olykor
347  7,   XIII|        legszerencsétlenebbé, s ki valaha e gondolatra rá jött, hogy
348  7,   XIII|                  kéz, emberi fő teremte, e fájdalmából ki nem gyógyul
349  8,      I|             éktelen orditással beszökik. E pillanatban valami csoda
350  8,      I|              ennek az ördögök leányának. E pillanatban azon eszme vett
351  8,      I|                 hátra tántorodék. De már e sikoltás emberi hang volt,
352  8,      I|           önhitten.~ ~- Vigyázz magadra, e lény a vadállatok közé tartozik,
353  8,     II|             midőn elhatározá az úr: hogy e mindenségnek legyen királya,
354  8,     II|             lélek isten lehellete maradt e belűl!~ ~Ott megáll a zuhatag
355  8,     II|               meggátolta további esését. E pillanat elég volt arra,
356  8,     II|                     A leány föltekintett e sikoltásra. Nem érté a szót,
357  8,    III|                 maga körűl vont az égen. E fényes körön belől ezüstkéknek
358  8,    III|             leste, hogy fog-e lélekzeni? E perczben ott termett a magas,
359  8,     IV|                mert haladni a templomon. E nagy ódon épület valami
360  8,     IV|                  az erkély rostélyzatán. E perczben megragadva érzé
361  8,      V|                ijedve vették észre, hogy e nyugvánkos él, s a mint
362  8,      V|                láttam volna, és már most e leánytól is elment minden
363  8,     VI|               medvéje számára eledelt.~ ~E szobát a kastély valamelyik
364  8,     VI|               volna már birta azokat, ha e szót váratlanul, véletlenül
365  8,     VI|                  kitalálni.~ ~- Óh igen. E gondolatok tárgya nem egyéb,
366  8,     VI|                 anyja gyalázattal hozott e világra, s hogy gyalázatát
367  8,     VI|                  gondol ön? ha egy napon e leány megjelenne a világ
368  8,     VI|                     Mitől se tartson ön. E leány sem hallani sem beszélni
369  8,     VI|               haszon. A körülmények, mik e titkot rám nézve veszélyessé
370  8,     VI|           kérdőre vonhatna.~ ~- És ha én e leányt, miután bebizonyitám,
371  8,     VI|                  A leány arcza kigyuladt e szókra. Nem vette észre
372  8,     VI|               veté le magát vánkosára.~ ~E neszre a vánkos alatt nyugvó
373  8,    VII|              mondani akarná neki: hogy ő e nyelvet nem érti, beszéljen
374  8,    VII|                   arra gondolt, hogy tán e titkos sejtelem megsúgta
375  8,    VII|                üté meg füleit a nem várt e m b e r i szózat. Halálitélete
376  8,    VII|                  füleit a nem várt e m b e r i szózat. Halálitélete