Rész,  Fezejet

 1  1        |     akkor... vándoroljatok ki.~ ~Hisz mi az a hon? Föld, melyet
 2  1,      V|      kilyukaztotta az eget.~ ~De hisz könnyű lesz azt befoltozni,
 3  1,      V|           A szivattyúhoz! -~ ~De hisz azt a vizet mind megihatod,
 4  1,   VIII|      fagyalfabogyó! mondék neki, hisz az indigo nem cserje, s
 5  1,      X|         körünkben tarthatjuk. Oh hisz ő is magyar, ott, a hol
 6  2,      I|        hallgatás örök tanácsadó. Hisz a lelkek nem beszélnek egymással
 7  2,     II|          A leány igent monda rá, hisz Rynn oly jóember volt, mint
 8  2,    III|        bűbájos álmai igérnek, oh hisz ez nagyon is szép volna
 9  3,    III|      fekünnék rajta. - Nem sirt, hisz a tüz hányó hegy oldalából
10  3,      V|      szálltak lelkére.~ ~,Tudod, hisz annyiszor elmondtam, hogy
11  3,      V|          Csak az? És ha ez elég. Hisz ezt meg kell tenni, most,
12  4,      I|          meggyőződnének.~ ~- Hát hisz ezt tehetik. Önnek, teszem
13  4,      V|          nem akadt kézre.~ ~- Oh hisz ez összeesküvés a sorstól
14  6,     II|        odaszökelve donna Serena, hisz ez nem müvészet, csak mesterség,
15  6,    III| pillanatában jutott eszébe: hogy hisz a kötél, a mit keres, vele
16  6,     IV|        dolog. - Szegény asszony; hisz ő is ember.~ ~Diegonak félre
17  7        |       fél, semmit nem remél, nem hisz és nem szeret; kinek semmi
18  7,    VII| pusztitának rajta. Ki semmit nem hisz, semmit nem remél és senkitől
19  7,     XI|         népség összerugdalta őt. Hisz ez volt a kivégzendőnek