Rész,  Fezejet

 1  3,      V|      egy nevezetes török status fogoly szökött el innét az austriai
 2  3,      V|     barát, kikért a boldogtalan fogoly Munkács földalatti börtönében
 3  6,      I|         nem bocsáthatá meg.~ ~A fogoly hallá az örömrivalgást a
 4  6,      I|       ember olyan boldog.”... A fogoly elmélázva nézte ablakából
 5  6,      I|     kiálta felugorva fektéből a fogoly, s odarohanva a pókhoz,
 6  6,      I|        Hová lehetett? gondolá a fogoly magában, a mint visszatért
 7  6,      I| leskelődő állatgyilkos? kezde a fogoly a pókhoz beszélni, különös
 8  6,      I|         eltűnt szemei elől.~ ~A fogoly felállt egy székre, gyermekes
 9  6,      I|       pók azon menekült ki.~ ~A fogoly lelkében egy gondolat támadt.~ ~-
10  6,    III|        küzdenek is érte....~ ~A fogoly utána nézett a menetnek,
11  6,    III|          Mit hallottak? kérdé a fogoly ijedelmét alig tudva elrejteni.
12  6,    III|      eltávozott a porkoláb.~ ~A fogoly izgatott arczczal ugrott
13  6,    III|      börtönben, mint kivül.~ ~A fogoly eloltá gyertyáját. Vánkosát
14  6,    III|      lesegithessen valakit.~ ~A fogoly négy hónap alatt roppant
15  6,    III|    meghallá a zajt s oda jött a fogoly ajtajához hallgatózni.~ ~
16  6,    III|      ajtajához hallgatózni.~ ~A fogoly észrevette azt s székét
17  6,    III|     gyanútalanul tovább ment, a fogoly ismét a kályhához tette
18  6,    III|       sajtolá keresztűl magát a fogoly a szűk falnyiláson s fejtetőre
19  6,    III|       most elhagyatva állt.~ ~A fogoly hirtelen föltalálta magát,