Rész,  Fezejet

 1  1,    III|       oly óriási léptekkel halad előre, miszerint legkevesbbé sem
 2  1,     VI|          győződhessem meg rólok, előre képzelem magamnak azokat
 3  1,     VI|     nyugtom, mig ott nem leszek. Előre örülök neki. Nem sokára
 4  1,   VIII|        mit az ember ohajt, arról előre ideákat szokott magának
 5  3,     II|          ropognak, a szélvitorla előre leröpül; még egy nyomás,
 6  3,     II|        állatot, s az megroskadva előre bukik és lovagját fején
 7  4,      I|    fognak lenni, gondolá magában előre, essünk át rajtuk. Taillard
 8  4,     IV|  Moncenét, de Arnouldot mindenki előre legyőzöttnek hitte.~ ~* ~ ~
 9  4,      V|   azoknak, kik titkaikat féltik, előre megegyezett álnevek alatt
10  4,      V|       látszék iránta viseltetni, előre tudósitá, hogy új tanú jelentette
11  6,     II|          simitva, egy lépést tőn előre, megszoritá Serena kezét
12  6,    III|        szőnyegén rég készitettem előre egy kis hasadást, melyen
13  6,      V|   tűzakna repült a levegőbe.~ ~- Előre! kiálták ekkor mindnyájan.
14  6,      V|         haldokló is azt kiáltá: „előre”! s odavonszolta magát a
15  6,     VI| lüktettek fejében az erek. „Csak előre, csak előre”! mondogatá
16  6,     VI|          erek. „Csak előre, csak előre”! mondogatá magában a lovag.
17  6,     VI|         eső verte folyvást. Csak előre, csak előre....~ ~Minden
18  6,     VI|       folyvást. Csak előre, csak előre....~ ~Minden lépése a lónak
19  7,     VI|         nyomtam.... Megérzette-e előre?...~ ~A második csók ismét