Rész,  Fezejet

 1  3,     II|      ablakán egy bozontos veres arcz tekint be, szemei alig látszanak
 2  4,     II|         tiszta és nemes. Ollyan arcz, melynek csak mutatnia kelle
 3  4,     II|   mellett a homlok nyugalma, az arcz változatlan alabastroma,
 4  4,     II|   lépnek föl tanubizonyságul; - arcz, melyet a természet széppé,
 5  4,     IV|   férjgyilkosnak mint ezek? ily arcz alá rejtette-e a legiszonyatosabb
 6  6,     II|   gyémántja ragyogott.~ ~Minden arcz felé volt fordulva, minden
 7  6,     II|  arczképe volt az, oly mosolygó arcz, szemei szinte élni látszottak,
 8  6,    III|        vasrostélya közül sápadt arcz tekint le reá. Iparkodik
 9  6,    III|        azokat s egy halvány női arcz tekinte elő közülök.~ ~A
10  6,    III|  fordultak a hölgy felé, minden arcz gúnyosan mosolygott rá.~ ~
11  7        |   átjárja, nem mutatja többé az arcz a sziv fellegeit, nem ád
12  7,      I|                      I.~ ~Fehér arcz, sötét sziv.~ ~Milyen fehér
13  7,      I|    király volna a neve!~ ~Fehér arcz. Sötét szív.~ ~S te lész-e
14  7,     VI|         azt.~ ~Mint elsápadt ez arcz, mint elveszte pirját, midőn
15  7,      X| földiebb tárgy, mint egy emberi arcz..... ~ ~Jaj a botránkozónak,
16  7,    XII|         e néma száj, e beszédes arcz, e titkos sejtelem, melynek
17  7,    XII|        tóba letekintek, iszonyú arcz tekint rám vissza onnét
18  8,      V|     volt, az a szenvedélyteljes arcz, mely egy futó pillanat
19  8,     VI|    asszonyom? Vonásról vonásra, arcz, alak, maga az a mód, a