Rész,  Fezejet

 1  1,      V|      lesz kénytelen megenni, ez szomorú állapot.~ ~Egy reggel szokatlan
 2  1,    VII|      egy törpe nyirfát vagy egy szomorú tölgyet pillantok meg, azt
 3  3,     II|      Különben nagyon csendes és szomorú e táj, mintha csak egy hosszú
 4  3,     II|  csillag nélkül marad.~ ~Milyen szomorú hely a fenyves szigeten
 5  3,     II|      lyány űl, alig 12-13 éves, szomorú, dalszerü sirással ül a
 6  3,     II|        biztat és ijeszt; nagyon szomorú volt.~ ~Egy rögtöni lövés
 7  3,     IV|         városban szakadatlanul, szomorú, rezgő hangon. - Sok volt
 8  3,     IV|       felejtsd el a mit láttál. Szomorú napok jártak e helyeken
 9  3,      V|         mondott. Megállt előtte szomorú, könyes arczczal s megfogta
10  4,     IV|  csalhatlanul bebizonyitja. Ama szomorú napon, midőn Moncené asszonynak
11  4,     VI|         zuhogni. A gyászmenet a szomorú dobszó mellett az úton,
12  6,      I|    maradt hátra, egyedűl a nagy szomorú épületben. Egy napon rivallgó
13  6,      I|  alulról, felülről eltávoztak a szomorú szomszédok, mindegyikért
14  6,     II| kétségbeejtő haraglobbanásai, a szomorú dicsőség sötét piros reménye,
15  6,     II|    Néhány sort irt bele, néhány szomorú gondolatot, melylyel legvígabb
16  6,    III|       kelle állaniok.~ ~Egy egy szomorú legény kedvese vállára borulva
17  7        |        mögül feljövő holdvilág, szomorú halott fényt vetve a világra.
18  7,   XIII|       érezi lelkem közeledtét e szomorú angyalnak.~ ~Olykor önkénytelen