Rész,  Fezejet

 1  1        |        A nagy világon e kivül nincsen számodra hely.~ Vörösmarty.~ ~
 2  1,     IV|   útjában, egy gazdag mellett nincsen ezer koldus, a nemzetek
 3  1,    VII|  holdföldet, a hol semmi erdő nincsen, használhatóvá birnak tenni,
 4  1,    XII|      örökké visszasohajt, itt nincsen senkije, a kiért itt legyen,
 5  2,      I|   között jár, keresve a merre nincsen út, s véletlenűl a sürű
 6  3,      I|       oda künn?~ ~Börtönömnek nincsen ablaka; - sötét van benne; -
 7  3,     II|      őrült bánattal susogva: „Nincsen sors!”~ ~Az átok nem fogott.
 8  3,    III|   mert meg vagyok ölve; nézd: nincsen szivem, egy ember, kit keblembe
 9  5,      I| negyvennyolcz millió embernek nincsen saját sorsa születése órájától
10  5,     II|       azon panaszkodott, hogy nincsen keztyűje, szép fehér kezei
11  6,     IV|     meggyújtva, az ablakokban nincsen gyertyafény. Minden néma.
12  7        |   ifjúi kebelnek. - Még ekkor nincsen semmi joga azon sötét arczhoz,
13  7        |       De nem, az emberéletben nincsen kétszer tavasz. A mely virága
14  7,     IV|     gyehennát vele. Hah!...~ ~Nincsen tehát számomra az életnek
15  7,    VII|     vétettem önmagam ellen!~ ~Nincsen semmim a földön, nincs semmim
16  7,    XII|     hogy mondja velök együtt: nincsen Isten.~ ~És az ember erős
17  7,   XIII|     meddig élsz. A halál után nincsen vigalom!...~ ~ ~Ezek voltak
18  8,     VI|     termete bájos, csak lelke nincsen; egy vadállat emberi alakban.