Rész,  Fezejet

 1  1,     II|    egy birodalmat s kikiáltom magamat benne királynak s olyan
 2  1,      V|     kimentem véghetlenül unva magamat, most már a kapitány sem
 3  1,     VI|   boldogult, mire észrevettem magamat, nekem nem maradt egyéb,
 4  1,     VI|          Még ki sem fujhattam magamat, midőn egy uniformisos egyéniség
 5  1,     VI|       mielőtt védhettem volna magamat, nekem esett, összecsókolt,
 6  1,   VIII|    ilyes marhafélével ellátni magamat.~ ~De minek ez? monda Jancsi,
 7  1,   VIII|    jőn.~ ~Nosza én is siettem magamat hirtelen gálába csapni,
 8  1,   VIII|        én pedig nem jól érzem magamat olyan országban, a hol magam
 9  1,      X|     borulni, s keblén kisirni magamat, kinek látása is gyülölt
10  1,     XI|      citoyen többé. Számüztem magamat Ikáriából.~ ~Nem sokára
11  1,    XII| legalább ki akarom magyarázni magamat.~ ~Legtöbben nevetségesnek
12  4,      I|    elannyira, hogy főbe fogom magamat lőni.~ ~- Ah azt ön nem
13  4,      V|       előtt, ha önnek átadnám magamat.~ ~Taillard a kétségbeesés
14  4,      V|     de lelke rajta. Nem védem magamat tovább.~ ~A birák félrevonultak,
15  7        |   hiszem, hogy rávettem volna magamat az áthatolásra. Azonban
16  7        |       Egészen megújulva érzém magamat tőle. Künn a madarak elkezdtek
17  7,    XII|    azt álmodám: hogy megöltem magamat.~ ~Megátkozám az életet
18  8,      V|        Valóban. Régóta gyötör magamat is az a gondolat; valakihez