Rész,  Fezejet

 1  1,     XI|     Leendő ipam azonban kissé magához józanodván, azt kezdte tudakolni,
 2  1,     XI|     rám ragad. Engem oda vont magához a haldokló. Arczán erőt
 3  3,     II|  annálfogva két kezével rántá magához a csónakot.~ ~Egy éktelenül
 4  3,     IV|       istent emlegetve, ki őt magához vette.~ ~Szegényke, oly
 5  3,     IV|      hálás vidámsággal ölelte magához a térdelő fejét - maradj
 6  4,      I|      önmaga pedig pénzértékét magához véve, még azon éjjel meglehetősen
 7  4,     II|      jó összeg aranyat, vegye magához, elégitsen ki mindenkit,
 8  4,     IV|     hahotáz, hogy leránthassa magához a porba, hogy nem kénytelen
 9  4,      V|       vétkes.~ ~- Jó, - szólt magához térve Angelika, tehát végre
10  4,     VI|          Ekkor Angelika kérte magához gyóntatóját s néhány szót
11  5,      I|     éves korukban s felviteté magához Szentpétervárra, diszes
12  5,     IV|       vőlegényt erősen ölelve magához, az pedig a gyáva úgy tett,
13  6,    III|   kivül volt már. -~ ~Áthúzta magához a veszélyes hidat, mellyen
14  6,      V|    látva, hogy nem eszik meg, magához tért ijedtéből, s megnézve
15  7,   XIII|  csókban lelkének másik felét magához szija, örökké édesen élvezni
16  8,     II|     karcsú derekát, s hevesen magához ragadva, azon pillanatban
17  8,     IV| tűzhelyeik körül látta ülni a magához hasonló lényeket, az anyát,
18  8,     IV|     karcsu derekát, fölemelte magához, s a gyönyörgazdag pillanatban