Rész,  Fezejet

 1  2,    III|     ajtaját benyitá, hirtelen egy ismert hang kiálta elébe: „Lassan,
 2  3,    III|       hogy testvére ráakadt, alig ismert rá; elfogult félénken húzódott
 3  3,    III|    lehettek, nagyon keserűek. Nem ismert apjánál becsületesebb embert,
 4  3,      V|       végtelenül elváltoztam, rám ismert, megtudták, hogy én vagyok
 5  4,      I|          ütni vele, én leszek, mi ismert renoméemnél fogva az egész
 6  4,     II|    Duforet Angelika, az üzér neje ismert szépség volt azon időkben.~ ~
 7  4,    III|     ajtaján s a belépőben Arnould ismert szelid arcza, egyszerű viselete
 8  4,     IV|               E mindnyájunk által ismert jóhitelű kereskedő, folytatá
 9  4,     VI|    Angelika ijedelmes sikoltással ismert reá az emberre és karjai
10  5,     II| megtérittetni.~ ~Az úrnő dühe nem ismert határt. Annyi esztendős
11  6,     II|        megfogadta az intést, s az ismert induló legelső accordjaira
12  6,     II|          de melyet minden spanyol ismert, kezdé elszavalni.~ ~Mint
13  6,     II|        végig a társaság lelkén ez ismert dal szava, egy idegen hon
14  6,     II|    ajkáról lesék le a honszerelem ismert, de elfelejtett parancsszavát.
15  6,      V|          Diaz kezét, most már jól ismert rokonáét, s valamit szólt
16  8,     II|         maradt őt nézve, soha nem ismert kiváncsisággal, s játszadott
17  8,    VII|            beszéljen vele a régi, ismert hangon.~ ~Rövid idő mulva
18  8,    VII|    útjából, kik eleibe álltak, az ismert venyigéken lekúszott a falról,