Rész,  Fezejet

 1  1,      V|    táplálja. Öcsém ez borzasztó gondolat; nem akarom, hogy a tengeren
 2  1,      V|    tengerbe hányták s erre az a gondolat támadt bennem, hogy most
 3  1,      V| szivárog közelebb közelebb.~ ~E gondolat annyira kinzott, hogy felvánszorogva
 4  1,   VIII|     viradtunk meg.~ ~S ez bölcs gondolat volt. Mert itt a milyen
 5  1,    XII|        én vezethettem vissza, e gondolat minden más egyebet kitörül
 6  4,     II|     őrültebb lett körűle minden gondolat.~ ~Ki volt az? - Mit akart? -
 7  4,    III|       akár álmodom, szüntelen e gondolat áll előttem, hogy birnom
 8  6,      I|    sötétéből, azon semmivé tevő gondolat; hogy a mult visszahozhatlan,
 9  6,      I|           A fogoly lelkében egy gondolat támadt.~ ~- Ha te kimehettél
10  6,      I|      mehetnék én is itt ki!~ ~E gondolat gyökeret vert lelkében.
11  6,    III|    hirtelen egy új kétségbeejtő gondolat rázta végig lelkét; „hát
12  6,    III|          Jusson eszedbe, hogy e gondolat boldoggá tesz halálom órájában.~ ~
13  6,    III|    bűnbocsánatra vezet. Van egy gondolat, mely megtisztít. Van egy
14  6,     IV|        csata előtt eszembe az a gondolat, hogy hátha megfogok halni?
15  6,     IV|        Diego szivén egy ijesztő gondolat villant e szóra „megint”
16  7        |      van: míndazon ragyogó ifju gondolat, miknek szivárványegysége,
17  7        |        hogy még nappal van, s e gondolat visszaadta könnyelműségem
18  8,      V|   Régóta gyötör magamat is az a gondolat; valakihez kell neki hasonlitania,