Rész,  Fezejet

 1  1,     VI|         teszi le a lábát az üres földre s ma már városokat számlál.~ ~
 2  1,   VIII|         lehajolt első lábaival a földre, eltátott torkából kilátszottak
 3  1,     XI|          fejét lehajtá előttem a földre, s talpamat feltette nyakára,
 4  3,      I| térdeimmel és arczommal a nedves földre borúlva ismerem meg, hogy
 5  4,     VI|          ég le akarna szakadni a földre; az irtózatos orkán letépte
 6  5,     IV|        csak mind lekivánkozott a földre, feldönté a széket maga
 7  5,     IV|        oly szerencsésen jutott a földre, hogy legkisebb baja sem
 8  5,      V|     Hanem a leány leveté magát a földre s átölelve vőlegénye lábait
 9  6,    III|    szerencséjére nem nézett le a földre, hanem csak az égre föl,
10  6,    III|          szakadt. Ha egyenesen a földre ereszkedett volna, most
11  7,     XI|         oly szép drága ruhában a földre vetni és hivni a halált.~ ~
12  7,    XII| örökkétartó semmi. Onnét ismét a földre hullok...~ ~Vad, gyötrő
13  8,    III|        üldözött gyermek elesik a földre, két ugrással a vadállat
14  8,    III|        nyelvét, lába elé vágta a földre, s vad, bátor mozdulattal
15  8,    III|      fekete medve szedi szinte a földre hullott málnát. Ijedten
16  8,     IV|    testnélküli lelkek feljőnek a földre, ő, a léleknélküli test
17  8,     VI|         kis gyermeket, letette a földre, hogy munkájában ne akadályozza,
18  8,     VI|     akarnák mulattatni, leülne a földre, vagy az asztal alá, szilaj,