Rész,  Fezejet

 1  1,     IV|        volna, hazájának nevezi a földet, melyen megtelepült és tudja
 2  1,     IV|        ha elsülyedve látná azt a földet, melyen született, megáldaná
 3  1,      V|             Rögtön a mint száraz földet érünk. -~ ~De tán csak nem
 4  1,      V|        óráig megyünk, mig száraz földet érünk.~ ~A következő éjjel
 5  1,    VII|    emberi kéz oly kevés, s hol a földet magát is nyomról nyomra
 6  1,   VIII|          s meg akarta csókolni a földet, hanem az annyira tele volt
 7  1,   VIII|      hanem azzal a mi van. Kapsz földet, de annyi az erdő rajta,
 8  1,   VIII| keresztben, farkával veregetve a földet s hosszu nyelvével körülnyalogatva
 9  1,    XII|         leányt, hogy hagyja el a földet, melyhez két sir fájdalmas
10  3,    III|         fogja felejteni és azt a földet, mely alatta megnyiljon
11  3,     IV|         a lyánykát. Ez egy marok földet kötve keszkenőjébe anyja
12  3,     IV|      vette, s a kendőjébe kötött földet csókolgatta és lassúdan
13  3,      V|         Van, csak az kár, hogy a földet még emberek lakják; fogod
14  5,      V|      fertőztetve be minden darab földet, melyen átvonult.~ ~A leghunyászabb
15  6,      V|   mérföldekre megrendité az álló földet, s az ostromlókat sűrű lőporfűst
16  7,    XII|          ez egyért kimélte meg a földet az Isten.~ ~De reáakadtak
17  8,    III|      hamu által termékennyé lett földet első évben bevetik tatárkával,
18  8,    III|      indult a zöldülő bokor, s a földet belepő kékes hamu körűl