Rész,  Fezejet

 1  1,    XII|               haza! mert nem kell az élet, nem kell a halál, nem kell
 2  2,     II|             üt ki a dolog. Nyugtalan élet fogadja azt, ki nyugodt
 3  2,    III|           elhalt volna alatta minden élet, s ajkai megnyíltak és tagjai
 4  3,      I|           virág a mezőkön? Van-e még élet oda künn?~ ~Börtönömnek
 5  3,     II|           többinek nem fájt többé az élet.~ ~- ~ ~Véresen áldozott
 6  3,     II|           sem láthatna többet!” - Az élet ösztöne hirtelen új erővel
 7  3,    III|              már épen bezörgetett az élet harminczadi hivatalánál;
 8  4,      V|     nyugodnom, folytatá Taillard. Az élet gyötrelemmé vált előttem
 9  6,    III|            halál is rút ott, mint az élet. Ki kelle törnöm onnan.
10  6,     IV|            partjain, ott fény van és élet. Száz meg száz őrtüz világit
11  6,     VI|          hazám dicsö. Egy egészen új élet kezdődik velünk, a melyben...
12  7,      V|           hűséget; egy fájdalom, egy élet, egy halál volt eskünk jelszava.
13  7,      V|            nekem.~ ~Van-e hát, van-e élet a síron túl? Elment a lyány
14  7,    VII|              az ismeretlen népek, az élet, a halál, - de központja
15  7,     XI|            nekünk még egy nagy darab élet is van adva ráadásul e büntetéshez.~ ~
16  7,    XII| láthatártalan ocean közepében. Semmi élet, semmi hang nem élt rajta;
17  8,     II|              volna neki: hogy nem az élet, hanem az életnél becsesebb
18  8,     II|            örökké élő szörnyeteg. Az élet ösztöne visszarántá őt az