Rész,  Fezejet

 1  1        |      itt hágy bennünket, kik el vagyunk szánva tűrni mindent, fáradni
 2  1,      I|        nyolcz napja, hogy hajón vagyunk, az ég mosolyog, a tenger
 3  1,    III|     téged is kielégitend.~ ~Itt vagyunk végtére a honban, mely álmainkat
 4  1,     IV|          Washington. 184-~ ~Túl vagyunk a tengeren, s olyanformán
 5  1,     IV|        azon sorssal, melyben mi vagyunk, én panaszkodom.~ ~Mindazok,
 6  1,      V|      kérdem Jancsitól, hogy hol vagyunk már.~ ~A tengeren: felelt
 7  1,      V|        tudtomra adá, hogy benne vagyunk a viharban.~ ~No most itt
 8  1,     VI|    hozzám.~ ~Ezóta ismét együtt vagyunk.~ ~Én pedig föltevém magamban,
 9  1,    VII|        drága, egyébkor magunkra vagyunk szorulva.~ ~Én főzök, edényeket
10  1,   VIII|     munkája lesz, mert mi kivül vagyunk valamennyi világrészen,
11  1,   VIII|         hely, annál biztosabbak vagyunk minden kül megtámadás ellen. -~ ~
12  1,   VIII| genieknek, (mert mi mind geniek vagyunk a kik itt egy csomóban lakunk),
13  1,   VIII|         állandó ostromállapotba vagyunk téve. Bot nélkül a szobából
14  1,    XII|    halkal monda:~ ~Már ezen tul vagyunk. - Miért tevé ön ezt? kérdém
15  6,    III| sóhajtozik, addig nagyon messze vagyunk a dicsőségtől.~ ~- De én
16  7,   XIII|          Ha tudnám, mily sorban vagyunk nála föl írva?~ ~- ~ ~Egykor
17  8,      I|        a női szépségnek még nem vagyunk szokva. Termet, idomzatok,