Rész,  Fezejet

 1  1        |       álmaidban mindazok arczai, a kiket szerettél? nem alszol-e
 2  1,     IV|            fáj szeretnem azokat, a kiket nem szabad.~ ~Érts meg,
 3  1,   VIII| csörgőkigyók egész corporatioitól, kiket minden lépten nyomon ütni,
 4  1,   VIII|    nincsenek-e még több testvérei, kiket Kaméhaméha solid embereknek
 5  1,      X|       akkor, ha azokat ölelhetném, kiket otthon szerettem!~ ~Oh elvesztett
 6  1,    XII|            van, otthon hazája van, kiket imád, kikért örökké visszasohajt,
 7  2,     II|      törvénye a természetnek, hogy kiket az emberiséget szeretni
 8  2,     II|         meg nem fordult; - voltak, kiket imádni tudott mint nem nélküli
 9  3,    III|     férfiaknak lőn megfogattatása, kiket a világ nagy méltatlanul
10  3,    III|           e é s l e á n y a v a n, kiket a Herkules-fürdőkbe küldött
11  4,    III|          különböző a többi nőktől, kiket az idő feledni és remélni
12  5,    III|      fiatal szűzek vőlegényeikkel, kiket ott az Isten szolgája szertartásos
13  6,     II|          is vannak itt idegenek, a kiket két havi távollét után nem
14  6,     II|           ki ezúttal azok közűl, a kiket éltet. Többen kedvetlenül
15  7,      I|        belőle, költők, hadvezérek, kiket a nép félistenekül fog bámúlni,
16  7,      I|        félistenekül fog bámúlni, s kiket a forduló év nem találand
17  7,    XII|           kik engemet ismernek, de kiket én nem ismerek, - mély örvénynyilásokat