Rész,  Fezejet

 1  1,      V|   mindig keresztül hallatszott hozzám egy egy sikoltás a födözet
 2  1,      V|      melyen keresztül bedúdolt hozzám, a hajókötelek szüntelen
 3  1,     VI|     vörös képü siheder, beállt hozzám, leült egy székre minden
 4  1,     VI|    kitudakolván, hozzák vissza hozzám.~ ~Ezóta ismét együtt vagyunk.~ ~
 5  1,     VI|     Épen apropos érkezett erre hozzám Friczi.~ ~Rajtam rontott,
 6  1,    VII|       járt; visszajövén bejött hozzám s azt mondá, hogy nekem
 7  1,   VIII|        zselléreim ne nyuljanak hozzám, s legközelebb hogy mécsemet
 8  1,     XI|  fülénél fogva oda nem vezette hozzám.~ ~- Nagyon szerelmes, biztosita
 9  1,     XI|      Az öreg Széki oda fordult hozzám, egyenes lélekkel kérdezve:~ ~
10  3,      I|     egyetlen napsugár járna le hozzám keskeny nyiláson, egyetlen
11  4,      I|    levelet nehogy elsikkadjon, hozzám intézendi ön, igy biztos
12  4,     II|        Ez eltévedt, mondá, nem hozzám lesz intézve.”~ ~- De igen,
13  4,    III|    ember?~ ~- Csak ezt jött ön hozzám mondani?~ ~- Óh még többet
14  4,    III|     Sajnálom: hogy ön hajlamát hozzám e hideg indulatnál egyébbel
15  4,    III|      akkor. Egy szó, egy intés hozzám, és én megszabaditom önt,
16  6,    III|    Isten! te angyalodat küldöd hozzám, hogy felemeljen! te a dicsőségen
17  7,    VII| mindent, a mi él. Gyűlölöm, ki hozzám legközelebb van, barát,