Rész,  Fezejet

 1  1,     XI|        énekelni.~ ~Végre az jutott eszébe, hogy felhivjon bennünket
 2  2,    III|    kimondatni. Ah, tehát másnak is eszébe jutott már: hogy ő oly soká
 3  2,      V|     felejtette azt soha; az jutott eszébe, mikor imádkozni akart,
 4  3,    III|           a sírok országába; midőn eszébe jutott, hogy tán illendő
 5  3,    III|         hogy nem az akasztófa alá. Eszébe jutott, hogy egy év előtt
 6  4,      I|           azontúl senkinek sem fog eszébe jutni, hogy önt keresse,
 7  4,    III|    másiktól megszabadúljon. Jussak eszébe akkor. Egy szó, egy intés
 8  5,     II|      befogva, hogy a mely perczben eszébe jut, akkor kocsikázhasson
 9  5,     II|   úrhölgynek itt is csak az jutott eszébe, hogy ime egy gonosz szerelmes
10  5,    III|        társaságnak pedig az jutott eszébe, hogy milyen jeles tréfa
11  6,     II|         esetre, ha mégis valakinek eszébe jutna, közel akartak lenni,
12  6,    III| kétségbeesés e pillanatában jutott eszébe: hogy hisz a kötél, a mit
13  6,    III|       hosszú vastag selyem zsinege eszébe juttatá, hogy ezen könnyű
14  6,     VI|          erdőig. Csak itten jutott eszébe köpenyét kibontani és magára
15  7,     XI|        asszony.~ ~Később valakinek eszébe jutott azt mondani, hogy
16  8,    III|   leánynyal, ha rosz volt. Most az eszébe jutott, összetette kezeit
17  8,    VII|         irtózat, a kétségbeesés.~ ~Eszébe jutott a mit valaha állati