Rész,  Fezejet

 1  1,   VIII|   megcsuszamlva, orrán száján ért le a lejtő aljába.~ ~No
 2  1,      X| Uj-Telep, 184-~ ~Ma nagy öröm ért.~ ~Este felé, midőn a közteremben
 3  2,    III|         E gondolattól eltelve ért lakába, búsan, elcsűggedten
 4  3,     II|       Késő. A kiáltás még nem ért le hozzájok, midőn a habtorlat
 5  3,      V|  csónakon. Csak nem egyszerre ért mind a két ladik a parthoz. - „
 6  6,     II|       a terem tulsó oldalához ért, egy hamiska pillantást
 7  6,    III|    mint a kémény legtetejéhez ért, ott kettős keresztvas állt
 8  6,    III|     levő háztetőre. Odáig nem ért. Hanem túlnan volt egy szűk
 9  6,    III|    Már hallá, hogy az ajtóhoz ért s a kulcsot a zárban megforditá,
10  6,    III|      s midőn Diego az ajtóhoz ért, három, négy férfi rohant
11  6,     VI|   Diaz a legközelebbi faluhoz ért, facsaróvá ázott minden
12  6,     VI|   paripa már az első házakhoz ért. Don Diego a pillanatokat
13  7,   VIII|   tarták átkarolva, ajk ajkat ért, boldogok voltak! midőn
14  8,     II|      a mint a sziklapárkányra ért, hirtelen visszahökkent
15  8,     II|    ellene, hanem a mint hozzá ért, hirtelen átölelte annak
16  8,     IV|    Egy nagy kert rácsozatához ért, a kerten túl diszes úri
17  8,     IV|     Már egészen az erkély alá ért. Oly nesztelenül lopódzott