Rész,  Fezejet

 1  3,    III|     leguzsorásbikával, számot vetett, bánatát, fájdalmait, mint
 2  3,     IV|      tartva, azután keresztet vetett magára s munka közben levetett
 3  4,     II|      magában a sors által oda vetett rejtélyt, künn ismét csöngetés
 4  4,    III|       Angelika egy tekintetet vetett Taillardra, minővel a tiszta
 5  4,      V|  magas, igen hideg tekintetet vetett az emberre, mitől annak
 6  5,    III|     minden jó lélek keresztet vetett magára, a ki közel járt
 7  5,     IV|      még egy sötét tekintetet vetett az egész dévaj társaságra,
 8  6,     II|   belső égés lángja viszfényt vetett reá, szemeiből brilliantvillámok
 9  6,     II|      észrevehetőleg keresztet vetett magára.~ ~A democrata észrevette,
10  6,     II|       poharát, egy pillanatot vetett az aranyló nedvben felfutó
11  6,     II|     hosszú, hosszú pillanatot vetett reá; felfohászkodott, s
12  6,    III|     egy falra akasztott lámpa vetett körül világot. Senki sem
13  6,    III| mondhatlanul sértő vigyorgást vetett, különféle kifejezésteli
14  7,    VII| magjából tövis terem. Ki bűnt vetett, fájdalmat kell aratnia.~ ~
15  8,     II|        egy villanó pillanatot vetett fel a bokorra, s azon perczben
16  8,     IV|       ki annak a holdvilágban vetett árnyékát, s azután sietett