Rész,  Fezejet

 1  1,      V|            szőrü neufundlandi kutya ült nagyméltóságosan, oda mentem
 2  1,   VIII|             jött. Egy riska tehenen ült, lábai lóggtak kétfelül,
 3  2,      V|      lábainál, egy kopasz vakkoldus ült, kit rendesen ott lehete
 4  2,      V|             egy tündéres zöld madár ült, ki éles, messzecsengő hangon
 5  3,     II| kimagyarázhatlan sejtelmes sötétség ült annak minden vonásiban,
 6  3,     IV|           kit keresett.~ ~Lankadtan ült le egy kőre megpihenni;
 7  3,     IV|            megpihenni; kisérője oda ült lábaihoz.~ ~„Áldjon meg
 8  4,     II|              Épen öltöző asztalánál ült, szokatlanul korán kelve.
 9  4,      V|             esküttszék ismét együtt ült, a közönség ismét megjelent
10  6,      I|           kis vaskemenczéje mellett ült, melyet belülről lehete
11  6,      I|          képzelt hallani.~ ~Lázasan ült fel ágyában. Kezével végig
12  6,     II|            szétrakva, egyes egyedűl ült valami mogorva vendég, a
13  6,     II|         dáma mellett félig elrejtve ült egy ifju szőke asszony,
14  6,     IV|          észre; még azután is rajta ült a lovon, fej nélkül kergette
15  7        |          Házi gazdám még mindig ott ült és hallgatott. Gondolám:
16  8,      I|               I.~ ~Három ifju lovag ült együtt a kastély erkélyén.