Rész,  Fezejet

 1  1,     II|   diplomáját küld utánam, meg Jancsi hajdúm liberiáját, a mit
 2  1,      V|         Hány órája jövünk már Jancsi?~ ~Tizenegy óta; -~ ~Tehát
 3  1,      V|   jőjön rajta, világosita fel Jancsi.~ ~No ez lesz még szép,
 4  1,      V|   világot olyan czifrán, hogy Jancsi térdenállva könyörgött,
 5  1,      V|       csónak, melyen Fricz és Jancsi voltak, három napig hányódtunk
 6  1,     VI|    diszmentémet kivéve, a mit Jancsi, mikor minden veszni indult
 7  1,     VI|      25-öt téve melléje, hogy Jancsi hajdum hollétét kitudakolván,
 8  1,   VIII| magamat.~ ~De minek ez? monda Jancsi, ha ott ezrével vannak a
 9  1,   VIII|      én elindulok a középsőn, Jancsi balra, Friczi jobbra, a
10  1,   VIII|    mondék Friczihez fordulva; Jancsi tedd el a mentémet! A citoyen
11  1,   VIII|        hogy menjünk tovább.~ ~Jancsi mindnyájunk számára kenyeret,
12  1,   VIII|     kiugrottak a szemei belé; Jancsi az első falatnál sirva fakadt
13  1,   VIII|       a fűre legelni; egyszer Jancsi nyargal be nagy ijedten,
14  1,   VIII|      körülnyalogatva pofáját. Jancsi a padlásra bujt el ijedtében
15  1,   VIII| tyukjaimat is. Helyesen mondá Jancsi, hogy ott jöhet az be ide
16  1,     XI|      időszakot, hanem szegény Jancsi beleveszett.~ ~Egyszer már