Rész,  Fezejet

 1  6,     II| bemutatá a társaságnak:~ ~- Don Jacinto unokabátyám!~ ~A kör rögtön
 2  6,     II|           A szándék szép, monda Jacinto Serena karját magáéba fűzve,
 3  6,     II|         egy toasztot, szólt don Jacinto szétválasztva a két szellemi
 4  6,     II|  vezette az ifjú angol nőt, Don Jacinto gróf nejét.~ ~- Egy pillanatnyi
 5  6,     IV|   megnézte a jövevényt, te vagy Jacinto?~ ~- Szép vagyok igy félszemmel,
 6  6,     IV|   golyót, nem az őtet, viszonzá Jacinto, kedélyesen letelepülve
 7  6,     IV|              Kicsoda? kérdé don Jacinto felpattanva.~ ~- Én.~ ~Don
 8  6,     IV|      felpattanva.~ ~- Én.~ ~Don Jacinto hátranézett a megszóllalóra,
 9  6,     IV|       és nem feleselni; - szólt Jacinto kezét nyujtva elé.~ ~- Akármibe.
10  6,     IV|      megisszuk áldomásra.~ ~Don Jacinto élesen tekintett a fogadótárs
11  6,     IV|    tudsz róla semmit, szólt don Jacinto, szivarát a tűzbe vágva;
12  6,      V|     szorit e pillanatban kezet: Jacinto és Diaz. ~ ~Don Diego, mielőtt
13  6,      V|   voltam. Ismersz-e most?~ ~Don Jacinto elértőleg szoritá meg Diaz
14  6,      V|       folytattak egymással. Don Jacinto egyes szemüvegét még meglevő
15  6,      V|          emezzel úgy is látsz”. Jacinto elnevette magát.~ ~E pillanatban,
16  6,      V|       többé maga mellett.~ ~Don Jacinto ott állt néhány hágcsófokkal