Rész,  Fezejet

 1  1,   VIII|       kivánom, számomra megkér egyet.~ ~Megköszöntem. A mint
 2  1,   VIII|       csak inkább magam épitek egyet, hol van üres fundus?~ ~
 3  1,     XI|       szegedi gulyások módjára egyet lóditottam rajta, s azzal
 4  2,      I|        éjmadár ablakára repül, egyet visít, s az ember megálmodja
 5  2,      V|   meghallani. Ki ez átok közől egyet meghallott, el nem felejtette
 6  3,     II|        beléugrik, a csáklyával egyet taszit rajta, a láncz elszakad,
 7  3,    III|    testvérétől a lyány, azt az egyet, hogy felejtse el őt örökre. -
 8  3,     IV|    magát akasztotta fel, mondj egyet, majd én utánad mondom;
 9  4,      I|       két levelet Taillardnak, egyet hozzá, másikat Duforet Angelikához
10  4,     IV| bureaujából eltávozni és ismét egyet Moncené asszony lakán becsengetni,
11  5,      I|   felőlük; és ha férjhez adtak egyet, keresve keresik, hogy hol
12  6,     II|    Lesz mingyárt. Rögtön hozok egyet, szólt tréfásan mosolyogva
13  6,    III|  talált a gerendákra felrakva. Egyet kihozott. Lemászott vele
14  6,    III| közepére, s azzal még nekiállt egyet rugni rajta.~ ~- Siess!
15  6,      V|     Diego után, elhaló szóval; egyet mosolygott, összerázkódék,
16  8,     II|    minden században le-letörve egyet; maga a folyam a völgyi