Rész,  Fezejet

 1  4,     II|             rebegé.~ ~- Vegye ön mr. Arnould, - hagyjon magamra, s azzal
 2  4,     II|              a kitörő fájdalomnak.~ ~Arnould átvette a szekrényt s tiszteletteljesen
 3  4,    III|        jövendők felől. Ez ember volt Arnould, férjének régi hű segéde.~ ~
 4  4,    III|        hallott ajtaján s a belépőben Arnould ismert szelid arcza, egyszerű
 5  4,     IV|              két ellenfélt. Duval és Arnould: egyik hirhedett éles eszű,
 6  4,     IV|              néptömeget.~ ~Utána mr. Arnould jött, csekély jelentéktelen
 7  4,     IV|      Angelika szorongva nyögött föl. Arnould oda fordult hozzá.~ ~- Nem
 8  4,     IV| nyilatkoztatták annak valódiságát.~ ~Arnould egészen megtérő önbizalommal
 9  4,     IV|      keresnie mindennapi kenyerét.~ ~Arnould egy perczre elhallgatott,
10  4,     IV|         tekintet?~ ~A közönség, mely Arnould szavait mindinkább növekedő
11  4,     IV|             szavakkal végzé beszédét Arnould s a mint elvégzé azt, ismét
12  4,     IV|             hálája volt olvasható.~ ~Arnould nem tudott zavarában hova
13  4,     IV|            hogy engemet legyőzött.~ ~Arnould minden oldalról üdvözletekkel
14  4,      V|        padozatra. Odafutottak hozzá. Arnould karjai közt vivé őt székéhez: - „
15  4,      V|               szólt hozzá biztatólag Arnould, s azzal bátran, merészen
16  4,      V|          Mindenki megvolt illetődve, Arnould ájultan rogyott össze.~ ~