Rész,  Fezejet

  1  1        |                   is van, nagyobb is talán mint nekünk - jövője fényesebb
  2  1        |                maradjon itt más magyarnak, mint a bolondok, kik szerelmesek
  3  1        |                    ebben nem érez egyebet, mint az éghajlat változását,
  4  1        |                   kinek nincs egyéb terhe, mint az úti podgyász, a kinek
  5  1,      I|                egész nap nem tesz egyebet, mint gunyoros persiflageokon
  6  1,      I|             illustrálta. Ott volt: a majom mint hős, a majom, mint statusoeconom,
  7  1,      I|                   majom mint hős, a majom, mint statusoeconom, a majom mint
  8  1,      I|                mint statusoeconom, a majom mint versiró, a majom a szószéken,
  9  1,      I|                 majom a szószéken, a majom mint emberbarát s több efféle
 10  1,      I|              énekli, francziául úgy beszél mint egy bajor, s németül a berlini
 11  1,      I|              mentem vissza a cabineba, s a mint a félbe hagyott képet megpillantám,
 12  1,     II|                    ott hagylak benneteket, mint szent Pál az oláhokat s
 13  1,     II|             alattvalóim talpára mindennap, mint a parancsolat, s majd ha
 14  1,    III|                    rokoni összeköttetésbe, mint inkább az ajánlott hölgy,
 15  1,     IV|              olyanformán érezzük magunkat, mint ki valamit otthon feledett,
 16  1,     IV|                   hazát, melyet elhagyott, mint az irlandi, ki ha elsülyedve
 17  1,     IV|               azokat, kik azt megérdemlik: mint a hogy fáj szeretnem azokat,
 18  1,      V|                   kádban még nem fürödtem, mint most, sem mineralwassert
 19  1,      V|              fürdőért annyit nem fizettem, mint most.~ ~Hamburgból két hajó
 20  1,      V|                  rágyújtottam s füstöltem, mint egy harmadik kémény, utóbb
 21  1,      V|                  egyéb úrféle a födözeten, mint én és a kapitány: már csak
 22  1,      V|               mentem hozzá conversálni s a mint meg akartam czirógatni a
 23  1,      V|                    egyszerre tizenkettő, a mint beléptem.~ ~Mindjárt, mondék;
 24  1,      V|               segiteni? kérdém.~ ~Rögtön a mint száraz földet érünk. -~ ~
 25  1,      V|              árbocz tetejében ültem volna; mint azt a kinlódást láttam;
 26  1,      V|                    úgy megvarrom a kaputot mint akárki más. Ha minden kötél
 27  1,      V|               ekkor még nagyobb szél fújt, mint valaha; úgy jártunk Friczczel
 28  1,      V|                    németemmel a födözeten, mint a részeg emberek, én ő rajta
 29  1,      V|                     én ő rajta nevettem, a mint egyik hajókötéltől a másikig
 30  1,      V|                  elfeledni azt a látványt, mint csapott össze fölötte a
 31  1,      V|               verődöm mind a négy falához, mint egy csaptatóba jutott egér.~ ~
 32  1,      V|                    úgy, hogy feküdtem bele mint egy darab fa, megfogtam
 33  1,      V|                  hasonló állapotban voltak mint én. A toronymagas hullám,
 34  1,      V|                   a ki elhagyta a hajót; a mint félig meddig magamhoz térve
 35  1,      V|                   akartak dobni a hajóból, mint beteget, de a kapitány nem
 36  1,      V|                 megláthatja a más világot, mint az új világot.~ ~ ~ ~
 37  1,     VI|                    nekem nem maradt egyéb, mint egy tál saláta, meg valami
 38  1,     VI|                    statusokat alapitott, a mint ön az itt fekvő levelekből
 39  1,     VI|               hirtelen támadnak a földből, mint nálatok a vakandturás, a
 40  1,    VII|            mindazokhoz; a műtét sikerül: a mint megkeményednek kezeim, akként
 41  1,    VII|                    találod az érzelgésnek, mint az előbbieknél. Főzésről
 42  1,   VIII|                  két nagy ember irányában, mint én és Friczi, tartozott.~ ~
 43  1,   VIII|                   lakik benne senki egyéb, mint nehány fogadott csősz, kiknek
 44  1,   VIII|                   Nem volt mit tenni mást, mint citoyen Kurczot minden áron
 45  1,   VIII|                kellőleg üdvözölhessem, s a mint kiállok nagy prosopopoeával
 46  1,   VIII|                  nem ismerve, képe fekete, mint a kiről nyolczszor lehámlott
 47  1,   VIII|               semmivel sem volt piszkosabb mint a másik, egy hosszu póznát
 48  1,   VIII|             korlátolást nem szivelünk!~ ~A mint látod, ezek szeretetreméltó
 49  1,   VIII|                   el voltunk csigázva ugy, mint a ki várat ostromolt.~ ~
 50  1,   VIII|                 oly megszokott házi állat, mint nálunk a patkány, nem kellemetes,
 51  1,   VIII|                  dolognak talált, hogy azt mint különös uj fölfedezést rögtön
 52  1,   VIII|               népével megismertetendő.~ ~A mint látni kezdtünk, mentünk
 53  1,   VIII|                   egyet.~ ~Megköszöntem. A mint közel értünk a citoyen hajlékához,
 54  1,   VIII|                rögeszmével küszködik, hogy mint lehetne a világról kipusztitani
 55  1,   VIII|              mondék, gyerünk közelebb.~ ~A mint azonban e szép állatok megszagolták
 56  1,   VIII|                attól ugy feldagad az orra, mint egy tülök.~ ~A multkor kiküldtem
 57  1,   VIII|                  egy lapos kősziklára, s a mint ott halásznék, egyszerre
 58  1,   VIII|                tövissel körülrakni, mert a mint lemegy a nap, előjönnek
 59  1,   VIII|               kigyót találok, akkora volt, mint egy gerendely, a mint elnyelte
 60  1,   VIII|                volt, mint egy gerendely, a mint elnyelte a bornyumat, a
 61  1,   VIII|               akkora tigrist látok feküdni mint egy tinó.~ ~A derék állat
 62  1,   VIII|                 ekkor nem volt mit tennem, mint elszánnom magam a legvégsőre,
 63  1,   VIII|                leteritsem a fenevadat.~ ~A mint észrevett, egyszerre fölugrott
 64  1,   VIII|             maringoingnek hinak, ez hosszu mint a czérnaszál és szőrös s
 65  1,     IX|                    s köztünk szólván, - ő, mint a szépnemnek különös tisztelője,
 66  1,      X|                    az imádott nemzetből.~ ~Mint szerettem volna nyakába
 67  1,      X|                    nyomja valami a szivet, mint a ki nem sirhatott köny.
 68  1,     XI|             jegenyét ugy csavarja guzsnak, mint én egy fűzfavesszőt; folyóviz
 69  1,     XI|                   ellen nincs más védelem, mint szépen meglapulni s vigyázni,
 70  1,     XI|                    nem hagytak meg egyebet mint a mi vas volt és kő.~ ~Ez
 71  1,     XI|                lábait két kezével fogta. A mint engem meglátott, el kezdett
 72  1,     XI|                  ugy áthajitotta a vállán, mint egy macskát; s miután Cannibal
 73  1,     XI|                  oly jól esett látnom, s a mint tapasztalám, ő is örömest
 74  1,     XI|                italnak, ugy nyultunk ahhoz mint valami históriai szentséghez,
 75  1,     XI|               Megszöktél gyáván a hazából, mint az öngyilkos megszökik az
 76  1,    XII|         nevetségesnek fogják találni, hogy mint a német szóra küldött gyerek
 77  1,    XII|                 ajkai, szemei mosolyogtak, mint egyébkor, hanem egész mellénye
 78  1,    XII|                   vörös volna is a vértől, mint maga az a vörös mező, melyet
 79  1,    XII|                 gunyoljatok ki, mégis jobb mint ha megsiratnátok.~ ~Isten
 80  2,      I|               egyedűl; nem hallva egyebet, mint saját lépteim kongását,
 81  2,      I|                  ezt elmondaná...~ ~Éppen, mint midőn az ember aluszik,
 82  2,      I|                égre - s egyszerre eltünik, mint kétes álomkép.~ ~Csupán
 83  2,      I|                   űzi.~ ~Némán, csöndesen, mint sápadt viaszképek, fekszik
 84  2,      I|                  őket is le söpörje onnan, mint a többit. Egymást átölelve
 85  2,      I|                   ül a fájdalom, mely több mint a halál fájdalma és rémségesebb.
 86  2,      I|                  hajókötelek csikorgása, a mint a póznákhoz fenődnek, hallatnak
 87  2,     II|                tanácsadásai aranyat értek, mint az oraculum szavai. Magánéletében
 88  2,     II|             felvirúlni s kit szeretni fog, mint édes gyermekét.~ ~Tamás
 89  2,     II|                voltak, kiket imádni tudott mint nem nélküli angyalt szokás
 90  2,     II|                 mindent; jól hallá sokszor mint nevetnek háta mögött fiatal
 91  2,     II|                   Ő gazdag volt, s napjai, mint hívé, számlálva voltak.
 92  2,     II|      ismeretlenségében a jónak és rosznak, mint szokták minden jó szülők,
 93  2,     II|            gyermeke nem szereti többé ugy, mint azelőtt! Jól tudá, mert
 94  2,     II|                hisz Rynn oly jóember volt, mint senki más s azon felül jóltevője
 95  2,    III|            Szivében hordá-e születése óta, mint alvó szörnyeteget, melyet
 96  2,    III|                  magát a gyanutalan szívbe mint kigyó, mely a mezőn alvó
 97  2,    III|            olvasták ki reggeli imájokat, s mint az átkozott ingovány melynek
 98  2,    III|                csoda-állatokat fogamzik, - mint a c a d i n e i k ú t, melybe
 99  2,    III|                Tamás félév óta volt nős és mint hitte, boldog. Nejének szépsége
100  2,    III|              szédítő, ragyogásnak, melyben mint oltárkép bálványoztatott.
101  2,    III|         hallatszának a néma csöndös éjben, mint melyek haldokló ajkairól
102  2,    III|                  nézz rám! Feketék szemeid mint a pokol, s valami ég bennök,
103  2,    III|                 pokol, s valami ég bennök, mint elkárhozottak lelkei a pokolban.....
104  2,    III|                  rövid volt és szakgatott, mint lázban beszélőké. A férj
105  2,    III|               aggódva sietett segélyért. A mint a mellék terem ajtaját benyitá,
106  2,    III|            mutatványokhoz kezde. Ugy tett, mint mikor a pisztoly felhúzott
107  2,    III|                    és sírt egész reggelig, mint a gyermek s fehér hajával
108  2,    III|                    búsan, elcsűggedten s a mint fáradtan karszékébe rogyott,
109  2,    III|          jegygyűrűje. Oly nyugodtan aludt, mint ki angyalok felől álmodik.
110  2,      V|                    volna rá eskünni. Látta mint hajtá a szél magánosan a
111  3,      I|                   kiömlik s én érzem, hogy mint a pinczébe elásott növény
112  3,      I|                    sem imádkoztam. - Mikor mint az üldözött vad, futottam
113  3,      I|                  hulljanak rá malasztjaid, mint az én könyeim hullanak a
114  3,      I|                 olly fényessé az ő életét, mint mily sötéten hagytad tömlöczömet.
115  3,     II|                oldalairól kajla sombokrok, mint bolyhos bibircsók merednek
116  3,     II|                 már nem maradt egyéb élve, mint három határőr és néhány
117  3,     II|                  vizében, elbukó fényképe, mint égő tűzoszlop feküdt végig
118  3,     II|            háztetőt, néhány cserépzsindelt mint falevelet söpőr le róla;
119  3,     II|                   mindig hangosabb lesz, a mint nem birja azt felkölteni.
120  3,     II|                 volt, és szemeit lehunyta, mint az.~ ~„Hát apádnak kije
121  3,     II|                    halottól; szegény apám, mint sirna, ha engem sem láthatna
122  3,     II|                  hányt, mik a két ladikot, mint dióhéjat hajigálták hol
123  3,     II|                 fenn a vesztegház ablakán, mint fogy a távolság a két csónak
124  3,    III|               vetett, bánatát, fájdalmait, mint egyik életből a másikba
125  3,    III|                    tiszta lelkű volt volna mint ő; ki megőszült fejével
126  3,    III|              névvel enyészni el a földről, mint az ő családjából minden
127  3,    III|              gyermeke nem lesz földönfutó, mint az ő apjának gyermekei;
128  3,    III|                   nem fogják azt utolérni, mint az ő apjának gyermekeit. -~ ~
129  3,     IV|                    emlékeznek oly viharra, mint az elmult éjszakáé. Az Unna
130  3,     IV|                    sajnosan felsikoltott a mint az első hant érte anyja
131  3,     IV|                imádságot? szólt a férfi, a mint dolgát elvégezte a sír körűl,
132  3,     IV|                 körűl, ne hagyjuk ugy itt, mint a ki magát akasztotta fel,
133  3,     IV|                    úton. - Nyolczadnapra a mint egy völgytorkolatából ki
134  3,     IV|                   nem forognak olly vadul, mint egy hét előtt; haja, melly
135  3,     IV|               örvendő hévvel ajánlván azt, mint kinek igen igen sokkal tartozik.~ ~
136  3,     IV|             határon s két hétig lappangtam mint seressan és betegőr a kósztaniczai
137  3,      V|               miatt s négy év óta élek itt mint szökevény, mialatt számtalanszor
138  3,      V|                  előbbi folyamát ismeri és mint ismeri, annak hűségéről
139  3,      V|               ezután fogok! - O Lőrincz, - mint szeretnék kételkedni szavaidban.”~ ~,
140  3,      V|                     nem lett olly nyomorú, mint Gábor nővére, hanem Gábor
141  3,      V|                    hanem Gábor karjai közt mint boldog nő élte le napjait,
142  4,      I|               érkezett hióbpósta után több mint egy óra óta állt egyik korinthi
143  4,      I|                   csökkenő papirokban.~ ~A mint ott egykedvűen dudorászik,
144  4,      I|                 egyéb tanácsot várni tőle, mint valami paptól.~ ~- Önnek
145  4,      I|                  arra nincs egyéb felelet, mint meghalni.~ ~- S a halállal
146  4,      I|                  tanyájához, kiknek itt is mint Londonban az a hivatásuk:
147  4,     II|                   pecsét feltörése után, a mint tetejét felnyitá a szobaleány,
148  4,     IV|            figyelmet vonni.~ ~Először csak mint határozatlan, összefüggéstelen
149  4,     IV|              senkit sem itél el oly hamar, mint kit sokáig kénytelen volt
150  4,     IV|                    az üléseket árverezték, mint az operaházban valami hires
151  4,     IV|                    az érkező váratott, s a mint a tömeg kétfelé nyilva útat
152  4,     IV|                  ide hozva, hanem egyedűl, mint a per folyamához tartozó
153  4,     IV|           hasonlitott maga egy vádlotthoz, mint védelmezőhöz.~ ~- Uraim, -
154  4,     IV|            perczben Angelikára tekinte s a mint annak nagy beszédes szemeivel
155  4,     IV|            kifogyhatlan hitelü űzér többé, mint azt közvádló urnak tetszett
156  4,     IV|                  az Isten a férjgyilkosnak mint ezek? ily arcz alá rejtette-e
157  4,     IV|               bizonyitott gyanu ellenében, mint e megdicsőült angyali tekintet?~ ~
158  4,     IV|            növekedő részvéttel hallgatá, a mint ennek nem várt lelkesültsége
159  4,     IV|                   oly dicsőültnek látszék, mint egy menyből leszállt angyalé.~ ~-
160  4,     IV|                 végzé beszédét Arnould s a mint elvégzé azt, ismét oly ügyetlen
161  4,     IV|                  ügyetlen alakot vett fel, mint beszéde előtt, a hussiernek
162  4,     IV|                 össze mind a kettőt, úgy a mint elmondva. Erre az esküttek
163  4,      V|              börtönömtől, nem a vérpadtól, mint azon fekete szivtől, mely
164  4,      V|                örömestebb meg tudok halni, mint ön iránt egyebet érezni
165  4,      V|                annyira meggyalázva általa, mint meglennék gyalázva önmagam
166  4,      V|                 arczával találkozniok.~ ~A mint a tanúk padján végig tekinte,
167  4,      V|             szereti. Oly közel állt hozzá, mint férjéhez, még most is hű
168  4,     VI|               viszik kész koporsóikat.~ ~A mint a vesztőhelyhez érnek, a
169  4,     VI|           vesztőhelyen Taillard alakját, a mint a nyaktiló előtt letérdepelt.
170  4,     VI|                 nyilt meg előtte, melyen a mint belépett, az esküttszék
171  4,     VI|                 Arcza hideg, fehér maradt, mint a márvány.~ ~- Nem ismeri
172  5,      I|                    könnyelmű tudott lenni, mint ő.~ ~Különösen kitűntek
173  5,      I|               meglátogatta jobbágyait, s a mint bizonyos, hogy tizezer ember
174  5,      I|                    úrnő elfogadó termeibe, mint örökbe fogadott rokonokat,
175  5,      I|                 örökbe fogadott rokonokat, mint elhalt tisztviselők leányait,
176  5,      I|              elhalt tisztviselők leányait, mint magas családok sarjait,
177  5,      I|              emberi képzelet nem alkotott, mint az övé; kék szemekben is
178  5,      I|                  el az eszét oly mértékben mint mások képzelék, mert a helyett,
179  5,    III|        legszükségesebb marháját nélkülözi, mint az új szalagokat leánya
180  5,    III|                  ezután kezdődött még.~ ~A mint a pópák elénekelték melódiás
181  5,    III|                   több olyan kegyelmes úr, mint gróf Csarekoff a világon.~ ~
182  5,     IV|                 kastély belső teremeibe.~ ~Mint rendesen, úgy most is Kozima
183  5,     IV|                 tekintetet tudott vetni, a mint az ifju leányokat megpillantá,
184  5,     IV|               pohár feneke sokkal nehezebb mint az egész pohár, ilyen formán
185  5,     IV|               olyan gyakorlott az ivásban, mint a kinek egyéb dolga sem
186  5,     IV|               tizenkét vőlegény közűl.~ ~A mint a vőlegények elhullottak,
187  5,     IV|            elkezdett szédelegni, úgy tett, mint ki nagyon kivánkozik a földfelé,
188  5,     IV|                    azok elborzadva látták, mint hullott egyszerre közéjök
189  5,      V|             boszankodva látta az ablakból, mint menekűl meg, csodálatos
190  5,      V|                   én az én feleségemnek, a mint ti azok vagytok a tieiteknek,
191  5,      V|                    ezek is felriadtak, s a mint meglátták a fenyegető veszélyt,
192  5,      V|                 egy ajtót is kinyitni.~ ~A mint ez megtörtént, akkor hosszú
193  5,      V|                 borszesz; az első hordót a mint szétveté az égő borlél ereje,
194  5,      V|                   elöttük kifejlődött.~ ~A mint az alulról jövő láng lassankint
195  5,      V|                    oly irtózatos a lázadás mint az északi szláv és a chinai
196  6,      I|                    kirakott kerek ablakai, mint egy tengeri szörny tűzkarika
197  6,      I|                   és magasban úgy látszik, mint egy óriási égő korona, mely
198  6,      I|                 úgy ki van most világitva? Mint tánczolnak ide át! Minden
199  6,      I|          kegyelmezést olvastak fel; hallá, mint nyiltak meg a szomszédszobák
200  6,      I|            szomszédszobák ajtai, egyenkint mint találkoztak egymással és
201  6,      I|                   érzéssel nézett utána, a mint az e megmenekülés örömében
202  6,      I|                gondolá a fogoly magában, a mint visszatért lelkébe az az
203  6,      I|                    innen, lenni szabadnak, mint más, ujjongva rohanni végig
204  6,      I|                 rohanni végig az utczákon, mint annyian.~ ~Lefeküdt ágyába,
205  6,     II|          izgatottabb, mosolygóbb arczczal, mint azelőtt.~ ~Serena sehol
206  6,     II|                  beszélt róla örömest.~ ~A mint ujjai végig futostak a zongora
207  6,     II|                   lelke; arcza fehér volt, mint a liliomlevél; ajkai rebegtek;
208  6,     II|               sírva, sóhajtva elenyészett, mint a hattyú végső szárnycsapása.
209  6,     II|                    arcza fehér lett ismét, mint a vadrózsa levél, lehajló
210  6,     II|                 Ugy kellett neki virúlnia, mint az egyetlen virágnak, melyből
211  6,     II|                  ostora szokott lenni.~ ~A mint Serena észrevette az érkezőt,
212  6,     II|                 comicus „Hah”! lebbent ki, mint egy rögtön elfojtott kaczaj
213  6,     II|                   elömlő hölgyvilág által, mint egy virágkoszorúval egymáshoz
214  6,     II|                    melyet kezében tartott; mint külön vonják most is magukat.
215  6,     II|                     Ő állt elébe. Röviden, mint szoká, virágos szók nélkül
216  6,     II|                    ily magaslelkű hölgyet, mint ő.~ ~A felköszöntés don
217  6,     II|                ismert, kezdé elszavalni.~ ~Mint egy galvanicus villanyszikra
218  6,     II|                     a kik körüle álltak.~ ~Mint lángoltak az arczok e pillanatban
219  6,     II|                    pillanatban köröskörül, mint feszültek a karok izmai,
220  6,     II|                   feszültek a karok izmai, mint szikráztak a szemek.~ ~Mint
221  6,     II|                mint szikráztak a szemek.~ ~Mint tágult a kebel, mint keresték
222  6,     II|                       Mint tágult a kebel, mint keresték a szemek az eget.~ ~
223  6,     II|               Mindenki jobbnak érzé magát, mint volt az előtt. Mindenki
224  6,     II|                   Mindenki boldogabb volt, mint egy órával elébb.~ ~Három
225  6,    III|                        Épen annyi ment ki, mint a mennyi bejött.~ ~A kapus
226  6,    III|            ablakokat.~ ~- Tehát hallják. A mint asszonyom magára maradt,
227  6,    III|            kétszerte sötétebb a börtönben, mint kivül.~ ~A fogoly eloltá
228  6,    III|                   terve végkivitelére.~ ~A mint minden nesz elcsendesült,
229  6,    III|                     erőszakos vonaglással, mint a hogy az óriás kigyó torkába
230  6,    III|                    a szomszéd terembe.~ ~A mint sejté, az egy elhagyott
231  6,    III|                   eszközzé vált kezében; a mint a kémény legtetejéhez ért,
232  6,    III|             próbáljon szerencsét; ekkor, a mint tapogatózik, egy szőnyegajtó
233  6,    III|                veté magát vissza ágyába, a mint ez alakot meglátta maga
234  6,    III|                    s megállt előtte búsan, mint egy szobor. A férfi még
235  6,    III|               ember; s a halál is rút ott, mint az élet. Ki kelle törnöm
236  6,    III|                  Lelkem most is olyan vad, mint volt akkor, midőn megtudtam,
237  6,    III|                  téged bántott valaki, s a mint megöltem akikor, megölném
238  6,    III|                  melynek öltönydarabjait a mint férje egyenkint magára szedte,
239  6,    III|               magadat Cuesta Coronelnél, ő mint önkénytest be fog sorozni
240  6,    III|                    udvarra leért.~ ~Hallá, mint kopog végig a kövezeten.~ ~-
241  6,    III|                    lehete egyebet hallani, mint egy zajos tülekedést, melyből
242  6,    III|                vörössé vált a düh miatt, a mint ezt észrevette.~ ~- Mit
243  6,     IV|                   fel az csodálkozással, a mint jobban megnézte a jövevényt,
244  6,     IV|                   a nő még többet szenved, mint azelőtt, és mindazt ismét
245  6,      V|                   a legközelebb levőket. A mint a füstöt a másik perczben
246  6,      V|                ficzkó? kérdé tőle Diego, a mint a kapun belépett.~ ~- Kérem
247  6,      V|           feleségem?~ ~A kapus reszketett, mint a nyárfa levél.~ ~- Elment
248  6,      V|           gazemberezte saját maga magát, a mint csak illett.~ ~- Van itt
249  6,      V|                azon órában lehete látni, a mint nyargalva vágtatott alá
250  6,     VI|              megbocsátottál te is. Multam, mint egy szörnyű álom, átadva
251  6,     VI|               egészen át volt izzadva, s a mint a levegő mindinkább át kezde
252  6,     VI|                    lelke belől elfoglalva, mint hogy a zivatar között magára
253  6,     VI|                 Kezei reszkettek néha.~ ~A mint a legközelebbi falut elérte,
254  7        |                    életben több a fájdalom mint az öröm.~ ~Megtanitott rá
255  7        |                    természettünemény, szép mint a szivárvány, és el nem
256  7        |              szivárvány, és el nem érhető, mint az. Napsúgár teremti a szivárványt,
257  7        |                     mely oly sivár legyen, mint gondolatai; semmi oka kitagadni
258  7        |                    nap sülyedő fényképe, a mint bíborszin fellegei közül
259  7        |                  nap, s utóbb áldoznék le, mint másnak. Opticai csalódás
260  7        |      csillagképeivel, mélázva, merengve, a mint végig dültem a gyopárfödte
261  7        |                egymásra nőttek: oly buján, mint tán a föld virágai sarjazhattak,
262  7        |                  miknek szivárványegysége, mint egy nyári délután képekben
263  7        |                  elbirtam nézni a pókot, a mint mesterséges hálóját megszövé,
264  7        |                  bércz alól eredt, tisztán mint a kristály, partjain virágokkal
265  7        | természetmulatságot.~ ~A völgy sötét volt, mint az éjszaka. Egymásra boruló
266  7        |                   a székben egy férfi, ki, mint a félhomályban ki vehetém,
267  7        |                  félelmesebben hatott rám, mint a fejem fölött mennydörgő
268  7        |                   a besütő tűzvilágot, s a mint fogyott a fény, úgy nőtt
269  7        |                   szivembe oltottam akkor. Mint pokoli balzsam, úgy esett
270  7,      I|                   ember volt egykor, olyan mint te vagy, s ember lesz egykor
271  7,      I|                   ember lesz egykor olyan, mint te vagy, s gázolni fog rajtad,
272  7,      I|                vagy, s gázolni fog rajtad, mint most te gázolsz rajta, büszkén
273  7,    III|                    nem tudja: hol s mikor? Mint kerülné azt a helyet, hová
274  7,    III|               mennie s hol meghalnia kell! Mint számlálná az éveket, később
275  7,    III|                    mik még hátra vannak, s mint esnék kétségbe, mikor már
276  7,     VI|                 elhalaványult. Olyan lett, mint a szobor, mit sírkövekre,
277  7,     VI|                    néznem és láttam azt.~ ~Mint elsápadt ez arcz, mint elveszte
278  7,     VI|                     Mint elsápadt ez arcz, mint elveszte pirját, midőn első
279  7,     VI|               rózsáit. A lyány szebb lett, mint azelőtt vala, s önkénytelen
280  7,     VI|               boszorka lihegve halad...~ S mint végig utaz~ Az éj viharában,~
281  7,     VI|             Alkonyat volt. Hallám; a lyány mint nevetett e mese után, de
282  7,     VI|                    után, de érezém, tagjai mint reszkettek ölemben.~ ~Érzette,
283  7,    VII|                    embert másutt gyűlölni, mint tenarczotokban? Egyik sem
284  7,    VII|                  nem, - vétkeztek apáid, s mint most te vezeklesz értök,
285  7,   VIII|                  velök.... Hajh e tekintet mint szivembe égeté magát! még
286  7,   VIII|              elsötétül, olykor előmbe áll, mint egy világló kép és jövendőt
287  7,   VIII|               hiába, a vérfolt ott maradt, mint egy örökké élő emlék. És
288  7,      X|                    festeném a megváltót, a mint ti szoktátok, nem a halál
289  7,      X|               elárulva: - úgy festeném őt, mint mikor a Cabbalistákat és
290  7,      X|             magadba. Nincs földiebb tárgy, mint egy emberi arcz..... ~ ~
291  7,     XI|                   homokkal hinté tele, s a mint ott fetrenge, a népség összerugdalta
292  7,     XI|                   kivégzendőnek apja....~ ~Mint nézett a halálra itélt,
293  7,     XI|                    nézett a halálra itélt, mint nézett a távolba, nem jön-e
294  7,    XII|          látogattak el hozzá.~ ~És láttam, mint raktak e hegytetőre zsarnok
295  7,    XII|                  éles kést. Omolt a vér, a mint kihúztam belőle. A föld
296  7,    XII|                sebnek néma piros száján, s mint a madár, a kit anyja elhagyott,
297  7,    XII|              hangtalan vidékből a másikba, mint utolsó, egyedül maradott
298  7,    XII|                  még kuszáltabbak, szemei, mint a léleklátóé. Naponkint
299  7,    XII|               bárhova kerüljek, s kisérve, mint a mágnes az éjszakot, hogy
300  7,    XII|                   lelkem rángatódzik bele, mint a kigyó levágott farka,
301  7,   XIII|               halál ugorja át az embert, a mint számittja főről főre a tizenharmadikat.
302  7,   XIII|                    Oly szép hazában lakni, mint az ég? Angyalok énekét hallani
303  7,   XIII|            Koldusok most, egyik oly hideg, mint a másik.~ ~Éjféleken bús
304  7,   XIII|              hamvait a szél ragadja fel, s mint nehéz sirbolti leheletet,
305  8,      I|                    csapja össze kezét, s a mint a jövevény nagy sietve vágtat
306  8,      I|                     Jó volna, ha tudnék. A mint a zuhatag alját elkezdtem
307  8,      I|                   oly molyette, gubanczos, mint más medvéké szokott lenni,
308  8,      I|              idegzetes, karcsú, szemekkel, mint a villámló éjszaka s kezében
309  8,      I|                 mit úgy forgatott kezében, mint hölgyeink a legyezőt, három
310  8,      I|                  medvének épen olyan szép, mint te grófnak, s lehet, hogy
311  8,     II|                    tomboló zúgás hallik, a mint a dühös vizroham ostromolja
312  8,     II|               alakjaikat visszaadja, olyan mint az a fekete tükör, melyből
313  8,     II|                   az éjszakát.~ ~Hirtelen, mint egy ébredő istenség, kivillanik
314  8,     II|                  gránitos szikla, néhol, a mint a kén kiverte magát rajta,
315  8,     II|                  folyam hófehér ködéből, a mint a nap teremtő sugára, bűbájos
316  8,     II|               mozdulatai vadak, délczegek, mint leopárdé; a nap, ég, virágok,
317  8,     II|                  összeteszi két kezét, s a mint végig tekint a dicső mindenségen,
318  8,     II|              minden tagja oly tökéletes, a mint ez az isten kezéből legelőször
319  8,     II|                   harmatába fürösztve, s a mint ott áll a hófehér köd közepében,
320  8,     II|                  előtt, nem igy a vad.~ ~A mint megpillantá üldözőjét, a
321  8,     II|                pedig futott előle, sebesen mint az őz. Futó lábai alatt
322  8,     II|                   kiszabadithatná magát, s mint a madár, melynek csak tollát
323  8,     II|               másikra ugrani.~ ~Azonban, a mint a sziklapárkányra ért, hirtelen
324  8,     II|                 Mindenütt meredek volt az, mint a fal, a fehér követ simára
325  8,     II|                    a kéjtől, az örömtől.~ ~Mint a fészkén lepett sas fordult
326  8,     II|                védte magát ellene, hanem a mint hozzá ért, hirtelen átölelte
327  8,     II|               üldöző, - már látta oda fenn mint válnak el a bokor gyökerei
328  8,    III|                   közel nem látni egyebet, mint az egymásba fonódott mahola
329  8,    III|          vadállatok bömbölése hallatnék.~ ~Mint valami kisértetes tünemény,
330  8,    III|                 taposott lábat nyalogatva, mint egy eb.~ ~A leány lehajolt
331  8,    III|                   a galambturbékolás, vagy mint a vad papagály nyögése,
332  8,    III|                   szemeiben.~ ~A gyermek a mint vitetni érzé magát, lassan,
333  8,    III|                  felnyitá szempilláit, s a mint meglátta az ismeretlen,
334  8,    III|                   könnyedén vitték tova, a mint annak állati gyönyörtől
335  8,    III|                    mezitelen lábacskáit, a mint a vad kisérő, a havasi medve,
336  8,    III|               felvidulva tekinte szét, s a mint a falut meglátta, repesve
337  8,    III|               nyomban üldözé, ott sebesen, mint egy vadmacska, felkapaszkodott
338  8,     IV|             elfeledett bele teremteni.~ ~A mint a falu tulsó feléhez közelge,
339  8,     IV|               hajtá, úgy leste az énekest, mint a tigris, mely prédáját
340  8,     IV|            szerelmet előbb tanulta érzeni, mint annak nevét kimondani.~ ~
341  8,     IV|                   nyögve, sirva, kaczagva, mint a vadgalamb búgása, mint
342  8,     IV|                   mint a vadgalamb búgása, mint a gerlicze nevetése, az
343  8,      V|                  hogy e nyugvánkos él, s a mint a leány sirását meghallá,
344  8,      V|                  még egyszer oly vig lett, mint az előtt. Legvigabb volt
345  8,      V|                    hogy vén biz az és rút, mint az éjszaka.~ ~Az ott maradtak
346  8,     VI|               gondolatok tárgya nem egyéb, mint hogy nőm halálával gazdag
347  8,     VI|                     alak, maga az a mód, a mint szemeit az emberre szokta
348  8,     VI|                   adatott át, hogy nevelje mint tulajdonát. A pórnő egyszer,
349  8,     VI|                    a vadállatok asszonyom, mint a minőknek őket az emberek
350  8,    VII|              lombjaikkal, mikor a szél fú. Mint hizelegnek hulló sárga leveleikkel,
351  8,    VII|                   hulló sárga leveleikkel, mint vigyáznak az alvóra, ki
352  8,    VII|                hizelgőleg a leányhoz, de a mint annak szemeibe tekinte,
353  8,    VII|                 nyujtá a medve elé, midőn, mint a villám ugrott fel helyéből
354  8,    VII|                  az ijedtség megdermeszté. Mint az Isten haragja üté meg