Rész,  Fezejet

 1  1,      V| czifra alföldi bundám. Magára vette, persze hogy iszonyatos
 2  1,     VI|    vagyok, s csak a csónakban vette észre, hogy üres a köpönyeg.
 3  1,     XI|       z t a l á s t, soha sem vette be. Orvosa átismeré baját
 4  3,     IV|      emlegetve, ki őt magához vette.~ ~Szegényke, oly egyedül
 5  3,     IV|   közepére, kis ládáját ölébe vette, s a kendőjébe kötött földet
 6  4,     IV|       magát. Mintha észre sem vette volna a körüle levő néptömeget.~ ~
 7  6,     II|        A két férfi csak ekkor vette észre, hogy karöltve áll,
 8  6,     IV|      álgyú, úgy hogy maga sem vette észre; még azután is rajta
 9  6,      V|        Nem don Eustaquio gróf vette el mindenét?~ ~A kapus szemei
10  6,      V|   alázatosan, hogy nem ő maga vette magának ezt a fáradságot.~ ~-
11  7        |     kiről senkisem tudja: hol vette magát és hová lett? -~ ~
12  8,    III|  futott a faluból, csak akkor vette már észre, midőn egy ugrásra
13  8,      V|     jókedvet, néha, mikor nem vette észre magát, elmélyedt,
14  8,     VI|   sebesen alázuhant. Soha sem vette őt észre senki.~ ~Ez éji
15  8,     VI|       kigyuladt e szókra. Nem vette észre senki.~ ~- Nemde különös