Rész,  Fezejet

 1  1,    III|      szeretett hitesem Urakatna, valóban megragadó személyes előnyei
 2  1,     VI|          kövessen meg! -~ ~Azzal valóban nem tartozik. -~ ~Egy szót
 3  1,   VIII|       gyönyörteljes hangján. -~ ~Valóban regényes, feleltem én reá,
 4  1,   VIII|    legelnek? ő elvitt magával, s valóban alig félórai járás után
 5  4,      I|     tisztában van magával...~ ~- Valóban ugy vagyok. Holnap reggelig
 6  4,     II|        melly ismét önnek szól.~ ~Valóban egy kis összehajtott papirra
 7  4,     IV|          nem birtam rá jőni.~ ~- Valóban csodálatos, szólt Duval
 8  4,     IV|       helyeslésben tört ki... És valóban Angelika arcza azon perczben
 9  4,     IV|          szoritva meg kezét.~ ~- Valóban, ön kis barátom eltévesztené
10  4,      V|    hatással. Ha igazat mond ön s valóban csak egy szavába kerülne
11  5,      V| veszetten forduljatok ellenök?~ ~Valóban ez az egy veszett fenevad
12  6,     II|   megszólitott elnevette magát. „Valóban szép úrnőm, semmim sem hiányzik
13  8,      V|         rajtam áll elismerni: ha valóban ő-e az vagy sem?~ ~- Hogy
14  8,      V|          éji gyertyafényhez.~ ~- Valóban ő az. Mormogá boszúsan a
15  8,      V|        valakihez ez a leány?~ ~- Valóban. Régóta gyötör magamat is