Rész,  Fezejet

 1  2,      I|    végén zöld szárnyu pirosfejű madár ül - egy kajdacs (papagáj),
 2  2,    III|  Kétségektől kínozva álla meg a madár előtt, mintha ujabb szavait
 3  2,    III|        mintha azt hinné, hogy e madár megérti kérdését. Ez azonban
 4  2,    III|       hizelgő hangon az öreg, a madár fejét reszkető kezekkel
 5  2,    III|         ismeretlen sötétet.~ ~A madár ujjabb mutatványokhoz kezde.
 6  2,    III|     Lórát is elővevé, beszélt a madár tarka dolgokat, de a tegnapiakról
 7  2,      V|      árboczán egy tündéres zöld madár ült, ki éles, messzecsengő
 8  3,      I|                    I.~ ~„Minden madár oda repül, a hová kedve
 9  6,    III|   szokott lecsúszni az elkapott madár, sajtolá keresztűl magát
10  7        |        fenyőt, mely alatt a vad madár kiáltásait hallgattam, és
11  7,     IX|     virágot hoz, menedéket ad a madár fészkinek s védi azt a viharok
12  7,    XII|     néma piros száján, s mint a madár, a kit anyja elhagyott,
13  8,     II|         lényeihez, mit az erdei madár s minden magasabb lélek,
14  8,     II| kiszabadithatná magát, s mint a madár, melynek csak tollát fogta
15  8,     IV|      éjjel. Elnyugodott szél és madár. Egyedül járt végig a néptelen